Hegyalja Fesztivál II.

Mivel, hogy jöttek Zsoltiék, kellett kicsit mászkálni velük, ezért viszonylag későn álltunk neki direkt koncerteket nézni. Depressziót mondjuk hallottuk jórészt, de az bárhol, bármikor :) Konfliktkor meg még tollászkodtam/aludni próbáltam.
Najó, Tomi kedvéért:P


A Rómeó Vérzikből annyi esett le a sátor messzeségében, hogy mindenkit meg akarnak dugni. Meg kellett keresni Zsoltiékat, nehogy eltévedjenek. Ja és egy kikötött csónakban aludtam kicsit a Bodrogon.

Így hát Dalriadára mentünk először. Ez ilyen dupla. A képek és zene összefüggés(telenség)ét most ne firtassuk, az az apropó hogy az első az kedvenc, a másikban meg a Korpiklaani énekese is énekel finnül, és ez most megesett élőben is, tökrészegen. Ennél több embert csak PASO-koncerten láttam színpadon egyszerre.


No, ezután Isten Háta Mögöttre nem nagyon jutott idő a környezetbarát söröspohár újratöltése miatt, meg közeledett a Guano Apes kezdése, ami ritka helyen esik mindig ugyebár. Sajnos nagyon erőltették a visszatérő albumukat, aminek annyira nem örültem. A klasszikusokat úgyis ismeritek, de a kedvencemet nem biztos.


Na de azért az nem maradhatott ki, amit valahol a 2000-s évek legnagyobb magyar rockszámának szavaztak vagy mi. Legalábbis én megszavazom.


Mivel képesek voltak a Korpiklaanit egy időpontba tenni a Guano Apesszel, csak pár számra tudtam odaugrani, mert azért az kell. Amúgy a vodka finnül viina. De annak ehhez most kivételesen nincs köze:P


És még ugyanekkor volt az Alvin is, a legkisebb színpadon, hogy ezt is említsem, szóval maximális gratuláció... No, de jött a Slayer, hogy lekaszaboljon 60 hangfallal. Nekem igazából nem tetszett így előismeret híján, de a közelben tűzzsonglőrködők és az égen jókor cikázó villámok azért csináltak nem kicsi hangulatot. Ezt, amit ismertem, meg el el se játszották. Régebbi, mint én.


Ezután meg már a Foreign Beggars nevű érdekes elektronyos zenét nem volt fülem megnézni.
Viszont volt még PICSA a Narancsterror ellenére ;) Basszus, már ők is 20 évesek.
Ez is olyan, hogy nem lehet legkedvencebbet választani. Ezt viszont játszották:


Utolsó nap találtam egy Sárit, úgyhogy mindig volt kivel koncertre menni. Eveztünk is négyen.
Zeneileg meg meg kellett nézni az Alejandrot, bocsánat, a Heliát, a nyitottság jegyében. Azért a többi szám se volt rossz fültágítós emberektől :P.


PASO-hoz meleg volt nagyon, de azért arról mindig kiderül, hogy jó, bár én mindig az ellenkezőjét hiszem. Kedvenc azért megvót.


A Raunchy nem "karcolt be" annyira, szóval attól még, hogy dán, nem biztos, hogy kiváló:D Úgyhogy inkább lángos evődött?


Viszont a Blind Myselfen (is) összefutottam Brí-beli évfolyamtárssal, eldumáltunk, miközben körbehajtották körülöttünk a vonatozókat. Igen, ez Beatrice-feldolgozás :)


Kötelező program volt a Ska-Pécs, akik strandlabdákat rugdalva spanyolul éneklik a SKA-P-t. Meglepően jó minőségű koncertvideót találtam róluk. Azóta kicsit már profibbak :D


Ezután egy számomra tök ismeretlen bandát, a Kerekes Band-et néztük meg, akik egészen firkini magasságokban keverik a népies zenét a mindennel. Sőt a Rage Against The Machine-tól is eljátszották a Killing in the Name of-ot. One more drink, Lacikáim? Szóval ilyen kell még majd.


És akkor jött az utolsó várva várt. Azt se gondoltam volna, hogy ennyien ismerik egyáltalán Magyarországon a Heaven Shall Burnt. Hatalmas koncertet csaptak, a nép már magától talált ki különbnél különb pogózós játékokat. Még eveztek is a vége felé. Szóval hatalmas volt. Pont ilyen. Német metalcore mély szövegekkel.


Úgy az egész Hegyalja. Úgy, ahogy volt. Asszem eddigi legjobb fesztiválélmény. Zeneileg mindenképpen a legintenzívebb. Na, erre való a blog. Memória azoknak, akik elfelejtem azt is, hogy milyen számban és személyben kezdem a mondatot.

Hegyalja Fesztivál

(videjós megaposzt)

Na, e köré most nem kerítek gyűrűkurás sztorit, lényeg, hogy a Széltető alatti bortermő városkában rendezték a folyóparton. Még kenuztunk is a belefolyón, mint egyszer már. Találtunk trollokat a híd alatt. De ezek sátorban laktak és Slayert hallgattak.

Valamint finom a töltött lángos, és a sátrak hamar felmelegszenek. Megmásztam a Széltetőt is, szerencsére a motoros nazgulok nem láttak meg, csak a fesztiválon odabent találtak meg egy koncerten azt hiszem, mert az egyik eléggé bordán szúrt a könyökével, egy másik meg a nyakamat célozta.
Másik napon meg elmentem az eposzi nevű Rakamazon át (ide gyalog) a harmadik faluba, ahol megnéztem a földvárat, ami nagyon ősi, még az másodkorban építették a rohírok.
Ja és persze jött egy hobbittárs is, aki itt le lett törpézve. Így jár az, aki ember-barátnőt választ :P Meg sok más ismerős és pajti lehetett volna illetve lett.

No akkor ide meg rakok videókat azokról/tól, amiket láttam. Azt hiszem nem leszek kicsinyes és olyat is beteszek, amibe csak belenéztem akár de tetszett. Figyelem, a dalszövegek illetve zenei stílus nem mindig tükrözi a szerzőt :D Legalább időrendben vannak.


Epik Madonna-feldolgozás


Supernemtől nem tudtam melyiket raktyam ide, de ezek mentek a fejemben, miközben én meg a hegyre.


A furcsamikrofonú és iszonyatrasztájú Amorphistól szintén nehéz választani, mert nem azt játszották, amit ismerek. Ezt hiányoltam:


Az Airbourne meg nem más, és most plagizálok, mint az ausztrál AC/DC. :P Tényleg nagyon-nagyon jó lett volna.


De ezt annyira nem nézhettem, mert kötelességemnek éreztem, hogy végigtáncoljam a Toasterst. Kinek van még 30 éves működő kenyérpirítója?
Ilyen volt, csak a kellő helyekre Hungary volt beszúrva. Oh, shit! Oh, shit! SKAndálása :)


Scooteren meg nem voltam utóbbi kettő miatt, de nem bánom :) Töpp-töpp-töpptöröröpptöpptöpp skandálás így is volt négy napon keresztül bárhol. Ez volt az első nap. Ez elég hosszú lesz így, de legalább a saját memóriámat is segítheti h mit láttam.

A nap végére meg maradt a Parkway Drive, a szintén ausztrál szimpatikus-metalcore. De ilyenféle pogókat még életemben nem láttam, mint ott. Aztán kiderült, hogy nem ritka a circle-pit a hegyalján :D Poénos volt, hogy a törött lábú gitáros tolószékben és bukósisakban játszott, a másik meg kalózsapkában. Erről is van fesztiválos felvétel, if interested.




Másnap zeneileg először belenéztem a Sear Blissbe, csak mert érdekelt, milyen a black metál trombitával. Érdekes és jó.

Ezek után azt kell mondanom, hogy Watch My Dying, méltatlanul világosban.


Ezután a Kiscsillagot akartam megnézni, de nagyon érdektelen volt, a Bloody Roots meg épp ellenkezőleg. Most legyen Bloody Roots? Dehát az Sepultura! Onnan a név, el is játszották, de akkor már sajátot. Sajna élőben jó csak. Ajánlom Pavarottit is.

Aztán Pennywise, az egyik várva várt. Ráadásul az Ignite magyar származású énekesével jöttek, úgyhogy volt A csitári hegyek alatt... is :D Szóval nagyon nagy volt. Jaj.


És akkor még csak most jött a Mastodon, hogy leharapja a fejünket. Sajnos a dob elnyomta a gitárok virtuozitását, de azért úú.


Inkább a másik két napot egy másik bejegyzésben jegyzem be :)