2016. január 5., kedd

Rendőrsztori

2005 óta vezetek. Na nem olyan gyakran, mert hiszen nem is nagyon volt rá szükségem, meg pénzem se lett volna nagyon a benzinre. A Svájcbanlét óta meg maximum akkor, amikor otthon jártam. Itt nem is vezethetek már, egy évvel az országba költözés után le kell cserélni a külföldi jogsit ittenire, nekem meg se szükségem nem volt rá, se affinitásom a bükokráciához.

Pedig jobb lett volna, ha legalább ránézek a jogsimra néha. Erre csak otthon került sor, mielőtt Rinával egy hetes utazást terveztünk otthon. Nos, hoppá, lejárt szeptemberben. Ez a Karácsony előtti este derült ki, 4 nappal Rina érkezése előtt. Azáltal, hogy a családi verda részecskegyorsítója-szűrője is pont aznap mondta fel a szolgálatot, nem akartam volna Lepsénybe lemenni okosba megoldani egy ügyeletes orvossal a kötelező vizsgálatot, inkább a 28.-ai napra számoltam, hogy Rinástul elmegyek az igazi háziorvosomhoz és még gyorsan az okmányirodába.

Sajnos 28.-án viszont az orvoshoz nem értünk oda időben - a karácsonyi zabálásból ocsúdók úgy megrohamozták a rendelőt, hogy már oda se tudtunk bejutni (bezárták előttünk), nemhogy az orvoshoz. Így ugrott a jogsi, de mivel minden le volt már foglalva az útra, gondoltam illegalitásba vonulok és én leszek az utak renegátja.

Gondoltam mivel a 10 éves vezetési praxisom alatt egyszer sem igazoltattak, miért most törne meg ez a menő széria.

Minden szépen is ment az év utolsó napjáig, amikor is már Abaújalpáron nyomtuk a szilveszteri bulit. A nagy többség elment túrázni, mi meg Rinával bevásárolni Abaújszántónál. Tökéletes idő, parizer, kefír, minden, megyünk vissza Aranyospusztára...
De az elágazásnál felbukkan a legrosszabb rémálmunk, a bütykös taxi!


Mivel igazoltattak már egy autót éppen, reméltem, hogy megúszom, de nem, emberünk kiáll az út közepére és öles mozdulatokkal integetni kezd. Ekkor már éreztem, hogy ugrani fog a 90000 (!) Ft-om, mivel a helyszíni bírságot kiizzadni nem tudtam volna, és előre utánanéztem, hogy mit kockáztatok ha végül mégis lejárt jogsival vezetek.

- Jó napot kívánok, ez itt egy rablás, kedveskéim közúti ellenőrzés, kérem készítse elő jogosítványt, forgalmit, nagyanyja születési anyakönyvi kivonatát.
A forgalmi még elő is került, ameddig ő odébbállt egy kicsit távolságot tartani, de kiderült, hogy a jogsimat biztos helyen a hátizsákomban felejtettem az összes iratommal együtt a szálláson, ami már kb ide látszott a hegyoldalból. Hebegek-habogok, biztos úr a jogosítványomat itt felejtettem a második házban. Leizzadtam, hogy ilyenkor mi van...


- Kié az autó? - nézegette a forgalmit.

- A nagybátyámé - érkezett a professzionális válasz. 
Ezután elkérte a személyes adataimat és bepötyögött mindent a kis CB-jébe v mi, feltett egy-két keresztkérdést, hogy vagyok-e aki vagyok. Majd a lehető legmeghökkentőbb kijelentést tette.
- Uram, Önnek a jogosítványához kapcsolódó orvosi igazolás 2014 áprilisában lejárt! Így nem vezethet! - Na de erre tényleg lehidaltam, mert tudtam, hogy a jogosítvány most szeptemberben járt le, fogalmam sem, volt hogy az orvosi igazolás külön is le tud rajta járni. Nem tudtam, hogy így most az nem is számít, hogy a jogsi maga is lejárt, vagy egyáltalán annak a lejáratát megnézte-e, mert kijelentette, hogy a kártya maga még alkalmas személyazonosság igazolására, de vezetni már nem vezethet vele az orvosi alkalmasság megújításáig.
Úgyhogy inkább elkezdtem terelni, hímezni-hámozni, hogy hát 3 éve Svájcban élek, még akkor se vezetek mindig, amikor hazajövök, nem néztem én sose a jogosítványomat, tudtam, hogy hamarosan lejár, de nem tudtam hogy az orvosi előbb le tud járni. Közben Rinához is szóltam pár szót angolul...

Közben a kollégája is odajött, megfújatta velem az alkoholszondát, majd elvonultak tanakodni. Én meg már éreztem a vesztemet és azon gondolkodtam, hogy hogy jutunk innen így egyáltalán haza, ha nekem a maradék jogsimat is elveszik és neadjisten tömlöcbe vetnek BAZ megyében.

De hihetetlen meglepetésemre azzal jött vissza a rendőr, hogy:
- Ez most egy nagyon szigorú figyelmeztetés lesz. Haladéktalanul újítsa meg az orvosi engedélyét és addig ne vezessen! Kérem továbbhaladni.

:O

Hogy egy ilyen döntés lehetséges volt, arról fogalmam sem volt. De hogy annak az összjátékának köszönhettem, hogy közel volt az, ahova mentünk, évek óta nem vezettem rendszeresen otthon, hogy szilveszter napja volt és rendes arcnak tűntem, aki még nem is ivott, vagy talán annak, hogy nem volt nálam a jogsi és az őáltala kapott adatokat nem nézte elég tüzetesen és csak az orvosi alkalmassági lejártára lett figyelmes, azt nem tudom, de azt hiszem kár is ezen töprengeni. Úgy elsomfordáltunk jobbra le a bekötőúton, mint József, a katona, akinek a lába tiszta kékeszöldre volt festve temperával.

Úgyhogy innen is köszönet Kiss Balázs százezredes úrnak.

https://youtu.be/4USPbS9aaME

Amúgy azután két órával ki kellett volna menni az abaújszántói állomásra pár delikvensért, én inkább gyalog elmentem az elágra ránézni, hogy ottvannak-e még a komák, de már akkor hűlt helyük se volt :D
True story, de hogy ilyen szerencsém volt, az tán igaz sem volt.


Mellékesen: kb a nyelvvizsgáig azt hittem, hogy a német nyelvtanban a KATI szórend az a kategorikus szó rövidítése és nem pedig Kötőszó-Alany-Többi mondatrész-Ige.