Elfogtunk egy levelet

Szia Kedves,
hogy van együtt az egészség Remélem minden rendben van veled? nevem Lilian tudom, hogy lesz egy meglepetés, hogy látom a mail nem probléma, hogy én csak azt szeretném tudni, és mi lehet barátja és túl nekem van valami mondani, ha látom a választ, remélve, hogy hallani te,
Tisztelettel Lilian.

Na, ilyen a jó spam. Megnevettet. :)

Bökényföld

Ugyebár a Bökényföldi utcában lakom. Mindig is piszkált a kérdés, hogy miről is nevezhették el. Megnéztem a térképet, és láttam, hogy kivezet a városból, és furmányosan át a XVII. kerületbe. Nyilván a nem beépített terület lehet a Bökény-föld. Nosza, felkerekedtem, csakhogy ne kelljen addig se a statisztika-zh-ra tanulnom és kikocogtam a városból, hátha meglátom, mit termesztenek a Bökény-földön.

Legnagyobb meglepetésemre ezt az élőlényt pillantottam meg legelészni az árokparton, ekkor jöttem rá, mi is az a bökény.

Nyehehehee.

Hamahama 2010. október 22.-23.-24. Őrség

Balra a Baszk Vaddisznók, jobbra a Vidám Vaddisznók

 Élménybeszámoló

Itt nyomon lehet követni a csörtetést:

http://www.turistautak.hu/maps.php?id=magyarorszag&image=raster&lat=46.903542&lon=16.315854&zoom=32&arrow=0&shading=1

Leírom gyorsan még, amíg megvan a fejemben :)

A kolontári iszapkatasztrófa miatt necces lett volna arrafelé menni vonattal, ezért a szervezők Pestről induló IC-ket ajánlottak az onnan menőknek, ami Győrön át ment, és erre kértek erősítést. Ha Fehérvárról vonattal mentem volna, Ajka és Devecser, valamint Szombathely és Szentgotthárd között is vonatpótló buszozhattam volna minimum 4 óra 40 percig.

De nem kellett, mert életemben először a családi verdát odaadták ilyetén hosszú útra is. :D Ígyhát megmondtam a népeknek, hogy nehogy vegyenek előre vonatjegyet, mert így kevesebb, mint feleannyiba fog fájni, meg időben is jelentősen rövidebb lesz.

Szabad neveket írni? Túlélőkről vagy jót, vagy mindent :) Szóval Szabó Zsolti még előtte eljött busszal Pápáról, hogy a Decathlont meglátogassuk, aztán a többieket is leszedtük a pesti buszról, Danit, Annát és Zsoltot. Tomi meg tekervényesen, 500+-os vonatjeggyel járta meg a távot oda-vissza. Szóval négyen indultunk útnak, szerencsére el se tévedhettem még én se, hiszen csak a 8-as utat kellett követni, útközben láttuk, a Devecserről kijövő autók hogyan esnek át a kötelező mosáson, de mást nem érzékeltünk az iszapömlés utózmányaiból. És a Somló is még mindig szép, bár sötét volt már induláskor is – visszafelé láttuk.

Maga a bázis a Rába jobb partján volt, egy sportzsarnokban. Eddig még sose volt ilyen tágas szállásunk. Bár való igaz, 102 csapat nevezett, 371 vagy mennyi emberrel, szóval szerintem ez is csúcs eddig. Tomi már várt, foglalt helyet nekünk, amennyit tudott. Nem volt sok időnk szöszmötölni, mert 9 után értünk oda, azért még regisztrálhattunk, de póló már nem jutott méretben (és nem is fekete rejtelmes fás mintájú, mint amilyet gondoltam a túra plakátja alapján). Lakattal és Lillával találkoztunk, akik lazázni jöttek :P egy szegedi csapattal indultak (Szintvonalak találkozása tilos), ennek ellenére 21.-ek lettek :) Bellák Tomi viszont nem tudott jönni, ezért a 2 csapatunknak megint csereberélnie kellett az emberekkel. Úgyis együtt mozogtunk, de papíron Dani, Anna és Bana Zsolti voltak a Vidám Vaddisznók, Szabó Zsoltival és Tomival mi pedig a Baszk Vaddisznók. Sajna se a míves csapatzászlót, se az ikurriñát (baszk zászlót) nem találtuk, úgyhogy nem kaptunk értük plusz pontot.

Szokásos Hamahama-dal és konferansziék után megkaptuk az érintendő pontok listáját. Ám csak az őrzetlen pontok felét adták át a rajtban, a többi helyének felleléséhez meg kellett találni előbb egyet az 5 őrzött pontból. 3 térképünkből összehoztunk egy használhatót (Cartographiás 1:60000, MTSZ-es katonai 50000-esen alapuló és Faragó-féle 1:50000) és bejelölgettük a pontokat. Itt jegyzem meg, hogy Dani és Tomi magukhoz ragadták a vezető szerepeket, mi többiek alig néztünk a térképre (különben is, én ilyenkor szabadságon vagyok :P ), és végig ők mentek elöl, diktálva a tempót hosszú vaddisznócsülkeikkel.

23:22 perckor indultunk el a 18 órásnak szánt menetelésünkre. Szentgotthárdtól csak délre helyezkedtek el a pontok, és sajnos nem túl kreatív volt az 5 őrzött pont elhelyezkedése sem, csak 2 útvonal kínálkozott azoknak, akik mindet érinteni szándékoztak, és ez alól mi sem voltunk kivételek. A célunk 5 pont érintése volt, plusz az útbaeső és kevésbé kieső fakultatív pontok felkeresése. Sajnáltuk, hogy a Hármashatár nem volt őrzött pont. Így nyár után megintsem jutottam el oda. És Szlovéniába se tettek pontokat, csak egyet, pedig elég kézenfekvő lett volna. Bár Nemzeti Park területén ösvényről nemigen szabad letérni, és kitudja mennyire pontosak a szlovén részről a térképek...

Lényeg a lényeg, először átkeltünk a Rábán újra, ahol a vasútállomásnál és egy Hunyadi-szobornál lévő pontot levadásztunk, megnéztük a duzzasztót (átkelni nem lehetett rajta) és egy Anna tériszonya számára megpróbáltalást jelentő beton védőgáton visszamentünk. A belvároson keresztül Zsida és Zsidahegy irányába folytunk tovább, szorgalmasan követve a piros sáv jelzést. Szakonyfalut kihagytuk és nem mentünk ki a Hármashatárhoz sem (pedig Daniéknak arra van házikójuk, az ötödik legnyugatibb ház az országban :D), hanem Kétvölgynek fordultunk, ami egy pici vend falu, nem is szeres, mint az az Őrségre jellemző, hanem kis házcsoportokból áll, szorványtelepülés. Nagyon jól néz ki, még sötétben is. Szerencsére telihold volt, egy felhő se az égen, csak a völgyek talpán ült meg a pára. Kis falu léte ellenére elég sokat bolyongtunk Kétvölgyben, végül a haranglábnál elértük az első őrzött pontot, ahol diót kellett törni, amit egy porszívó rugalmas csövén át gurították az ember elé. Nem teljesített valami jól egyik csapat sem.

Kaptunk transzferfeladatot is. Nem tudom melyiket hol, úgyhogy inkább itt próbálok egyben visszaemlékezni rájok. Egyiken sorba kellett rakni a magassággal ellátott hegycsúcsokat az alapján, hogy milyen sorrendben zajlott az érintésükkel Hamahama-túlélőtúra. Lévén tapasztalt vén rókák, akarom mondani vaddisznók, ez ment gond nélkül. Másikon várakat/várromokat kellett fantáziarajz (vagyis hogy hogy nézhetett ki teljes pompájában) alapján felismerni (adottak voltak azért a nevek). Kellett még egy Hajdú-Bihar megyei turistaegyesületnek logót tervezni (valószínűleg a végül másodikként végző Bihari TE-nek), amire mi egy biciklikerékben keresztbe rakott pisztolyt és buzogányt (mint hajdú szimbólum) pályáztattunk. Valamint kellett egy történetet írni nyakatekert szavak pontos felhasználásával. Arról is szót kell ejtenem, hogy a korábbiaktól eltérően most az őrzött pontokon egyúttal fakultatív pont is volt, tehát egy kérdésre megkeresve a választ még lehetett 5-10 pontot szerezni a potenciális 50+50 mellé (egyik az érintésért, másik a feladat tökéletes végrehajtásáért)

Ha már idáig elolvastad, jár a csoki.

Noszóval tovaindultunk a fokozott védett területen keresztül Orfaluba, ahol a következő őrzött pontot céloztuk be. Csíptük a határt. A fagy meg minket. Eléggé holtponton voltam így hajnaltájt, de agyfrissítésként amőbáznunk kellett a pontőrrel. A játék mintája alapján profinak tűnt, de Tomi megverte, héthetős segítségünkkel :P Viszont a Vidám Vaddisznók kikaptak. Ez majd a végeredményen meg is látszott (új igeidő). Aztán nyomás vissza a határsávba, jó ideig a magyar- szlovén betonkarókat kerülgettük ( amelyekre rá volt a YU feliratra csapva egy kis majter, és belevésve, hogy RS, az MK meg örök – Magyar Királyság, Magyar Köztársaság, egyre megy :D ). Egy örökkévalóságnyi idő után elértünk Pityerszerbe, ami Szalafő egyik szere. Ez az őrségi mintatelepülés, legalábbis településszerkezetileg. Kástuk s tókák mindenfele. Épp ezért a falumúzeumnál lévő őrzött ponton pálinkakóstolót tartottunk, kemény pontokért. Illat alapján kellett beazonosítani az igen erős páleszeket, nem ment. Ízre is lehetett menni, feleannyi pontért. Barack meg szilva az rendben van, de ki találta volna ki a bodza, vegyesgyümölcs illetve eper (ráadásul a szederfa termése eper) pálinkákat szagról?

Például Bana Zsolti. :D

Egy kis eddegélés után továbbindultunk Kondorfa felé, mert láttuk, hogy nem férhet bele mind az öt őrzött pont az időnkbe. Papszeren át és a kéktúrát levágva jutottunk oda. A Bucsahegy nevű falurész előtt még csatlakozott hozzánk egy öngyilkosjelölt kiscica, aki elkísért minket a falu belsejéig, aztán átpártolt másokhoz. Egy templomnál lévő pont után felcaplattunk az őrzött ponthoz is, ami egy buszmegállóban foglalt helyet. Egy vendéglő mellett legalább:) Malacperselyből kellett bármilyen segédeszköz használatával kipiszkálni 1 és 2 forintosokat 2 perc alatt (a leggyorsabb csapat a végén meg is kapta a perselyt :D ). Némi frissítő magunkhoz vétele után elindultunk immár azzal a feltett szándékkal, hogy minél kevesebb késéssel érjünk be a célba. Ám ez a szándékunk meghiúsult a ramatyul felfestett piros sáv jelzés miatt (amúgy volt egy pont, ahol az embernek döntenie kellett, hogy beleplaccsog a hatalmas sárba, vagy kiteszi magát a villanypásztor megrázó élménypotenciáljának). Inkább egy párhuzamos feltáró úton battyogtunk. De amikor ez már nem volt annyira megfelelő, megpróbáltunk rálelni a pirosra, ezért legalább egy kilométert csörtettünk magyar honvédségi módszerrel (márhogy tökön-babon át) a vélt irányba. Ekkor gombászok hangjaira lettünk figyelmesek, akiknek az instrukciói alapján nem biztos, hogy megtaláltuk volna az Utat, de szerencsére egy árválkodó piros jelzés nyomravezetett minket 20 méterre attól a helytől, ahol a gombász úr kijelentette, hogy nincs a közelben turistajelzés :)

Szóval nagy nehezen eljutottunk Szentgotthárd-Farkasfára, egy Wifi-torony (oder sowas) és a falu központjának hatékony, ámde időpazarló megtekintése után pedig végleg Szentgotthárd felé vettük az utat azzal a céllal, hogy 2 órával már ne lépjük túl a 18 órás menetidőt. A műúton mentünk, gyorsabb, de fájdalmasabb módon. Meteorológiai állomás és Hársas-tó mellett már sötétben slattyogtunk. Nyáron autóval nem tűnt ilyen hosszúnak ez a táv :) Máriaújfaluba beérve (ez már Szentgotthárddal egybeépült) pedig meg kellett nekünk, Baszk Vaddisznóknak szaporázni a lépteinket, hogy időben odaérjünk. Levágós úton, rövidítve kocogtunk, szerencsére még bírtuk szusszal (hehe, Sus scrofa) és szerencsére 3 perccel 20 órányi menetidő előtt estünk be a zsűriasztalhoz a sportcsarnok közepén, ahol már sokat húzták a lóbőrt és a hálózsákot magukra. A Vidámaknak több holtidejük volt, úgyhogy ők is időben beérkeztek még normális tempóban is, bár lábügyileg ők rosszabbul álltak.

A körülményekhez képest gyorsan sorbaállás paprikáskrumpliért, majd alvás lett volna a tematika. Ha Anna ki nem találja, hogy szerezzünk sört :D Elmentünk még hát a Benzinkútra, át a Rábán, és önmagunknak és Anna ismerőseinek szereztünk shört. Kiváló érzékkel beültünk abba a terembe, ahol negyed órával később Debreiék elkezdték kiértékelni a menetleveleket, de jobb is volt egy radiátor tövében kipihenni a fáradalmakat, sörrel a kézben :)

Sajnos Zsoltinak nem találtunk fuvart már estére, én meg félvezetőnek is kevés lettem volna ennyi kilométerrel a lábamban - Dani kiszámolta, 62 km-t mentünk, 600 m szintemelkedéssel – nameg cirka 40 órányi ébrenlét után. A jól megérdemelt alvást csak néha szakította meg egy Haratik Imit meghazudtoló horkolás, vagy az orromban összegyűlő matéria.

Reggel már 7-kor megkezdődtek az ünnepélyes eredményhirdetés előkészületei, úgyhogy rávetettük magunkat az irgalmatlan zsíros és lekváros kenyerekre és a teára. Írtunk véleményt is. Meghallgathattuk a város polgármesterének beszédét, aki 9 szavazattal nyert nemrég és maga is szervezett hasonlót, és hogy jee. Lényeg az, hogy a Vidám Vasdisznók 412 ponttal a 26. helyen zárt, míg a Baszk Vaddisznók a 16.-on 472-vel. Hiába vettük most egy kicsit talán lazábban (kevesebb jajgatás is volt az út során :) ), mégis a szokásos színvonalat hoztuk. Szép kitűzőt kaptunk, meg egy élményt. Lakatéktól és Danitól, aki tetőt fedni ment a házikójukba elbúcsúztunk, és elindultunk vissza a 8-ason. Tomit Vasvárnál raktuk ki, hogy jobban legyen vonata (hamarabb is hazaért, mint akart), Zsoltikkal és Annával pedig Fehérvárig meg se álltunk.

p.s.: ha valami máshogy volt, vagy hozzátennétek, írjátok meg akár ide hozzászólva

Azért az vicc...

hogy előbb gondol Elvira Bukarestre, mint Budapestre :)

Esus came back to fell the bull

 Tarvos

In a virgin world primeval
A newborn bullcalf emerged
Wondrous and celestial
Three cranes to be its witness and droves
Its honour mantled the face of the earth

A blessing unleashed to the earth
Unseathed the embodiment of life

Tarvos - the embodiment of life
Tarvos - the genesis of time

The earthy heathlands roamed by esus
Questing condign sacrifice
A divine yearning hushed by the prodigy
Three cranes to wake up the slumbering taur
To warn him 'gainst the imminence of a huntergod ravenous

"A drawn struggle through innominate days
As ultimately the sword of esus
Pierced the bulls heart
Three cranes to lament as its blood laves
Creation wept under an eclipsing sun
As gloom descended upon world
Three cranes to catch a drop of blood
And leave far away..."

A blessing depraved from the world
As snow fell for the first time on earth

Three cranes returned
Pouring out the blood
To the ground of tarvos' death
And out of nothing
The soil sacrified, the divine bull was reborn
Under a newborn sun nature rejoiced
Thus spring came back on earth
Overcame the brumal reign
Through esus came back
To fell the bull, the eternal cycle has begun

Tarvos - will always be slain
Tarvos - ever to be reborn again

Nájsz

Willis Drummond estére, bele a pici pofitokba. :)



Előadáskitalációhoz baszkoktól.

Itt lakom, ni. :)


Nagyobb térképre váltás

Az ablakot, meg az ajtót majd kerekre cserélem, de az a legkevesebb :P
De mostmár nekiláthatok a fontos teendőknek, hogy meghosszabbodott a napom 4 órával.

Megvan.

Két dolog is.

Az egyik, hogy vettem jegyet ezekre, amik egyszerre lesznek egy helyen :)



És örömmel tölt el, hogy ezt a világkedvenc zenét még nem raktam ki ide, mert



ez jut például eszembe a másik örömteli dologról is, miszerint holnaptól lesz hol laknom Bríben. A köves út már feltörte a lábam úgyis a mindennapos oda-vissza menettől.
Úgyhogy juppí.