Legalábbis a Kálvin tértől a János pap térig. Ahol is házi ill. kisüzemi sörfőzdék legjobbjait lehet megkóstolni az ún. Főzdefeszt keretein belül. Nem olcsó, de támogatni kell a tehetséges sörmestereket.
Három kicsi naspolya tiszteletét is tette itt a minap, hogy bekóstolják a bekóstolnivalót.
Ezt tulajdonképpen azért is írom le, hogy megmaradjon, miket is ittam:)
Kipróbáltam a fóti mézes-narancsos gyömbérsört, aminél konkrétan meglepődtem, hogy hideg volt a dolog, amit a pohárba kaptam. Márcsak a név geilsége miatt is valami forraltbor-szerűre számítottam. Pláne, hogy narancskarikát tűztek a poharamba:D Viszont ennek ellenére teljesen sör, és nem valami hígított ráádler-lötyi. Hadd ne parodizáljam ki a hozzáértő sörkóstoló blogokat, lényeg, hogy kiéreztem a narancsot. A gyömbér alatt nem tudom, mit kellett volna érezni, volt benne valami fura az tény. A kofola jutott az eszembe róla. Nem jó viszont az utóíze. Tominak, aki a köleses sört tesztelte ugyanekkor Jászdózsáról, pedig pont az tetszett benne. Egyébként ez a köleses ízlett nekem az este folyamán a legjobban. Ha vasárnap még visszajutok, ki kell próbálni okvetlen.
Második versenyző volt Katus befuttával a feketeribizlis Kissler sör Dombóvárról, amihez járt kis sportcsapatérahajazó zászlócska, valamint fűtött helyiség Frank Zappa személyében. És vicces szórólap. De maga a sör is jó volt, ez sem úgy ribizlis, mint ahogyan az átlagbodzás bodzás. Nagyon jó volt. Tényleg.
Miután nem tudtuk eldönteni, hogy bemenjünk a már általunk ismert békésszentandrási söröket kínáló helyre, egy nagyhangú utcai csapos segítségével a Palóc söröket ismertük meg Balassagyarmatról. Szerencsére ezek fogyasztásához is be tudtunk ülni egy pincecsehóba, ahol éppen a végét járta egy blues-zenekar is. Én búzasört ittam a célnak megfelelő műanyagpalackból. Mivel ez az előzőekkel ellentétben fél liter volt, a hazaútig kitartott. A barna és világos változatot, amit a többiek kóstoltak, annyira nem találtam különösnek. De a búzasörről se mondtam volna meg, hogy búzából van:D De rá se volt írva a búza, mint összetevő :)
Még meg kellett kóstolnom a Grabanc elnevezésű tavasszal díjnyertes sört, amit az Armando Otchoa művésznevű mester főz Budapesten. Annyit tudtam meg róla, hogy felsőerjesztésű amerikai típusú sör. Nem mintha ezzel okosabb lettem volna. Finomnak finom volt, tényleg más, mint a megszokottak, de különösebben nem különös. Biztos tudják a tutit, akik ezt díjazzák.
De mivel nem akartunk több pénzt kiadni az irreálisan drága sörökre, ezért a Hamahamára hangolódás jegyében megkerestük a Mátrát, ahol a szokásos fantasztikus zsíroskenyérre be kellett neveznem, valamint rozét és muskotályt ittunk.
Szóval nagyon jó volt. Tenx for káming.
