1. Megint csak most
írok, mert közben eléggé megbokrosodtak a teendőim a kutatási tervem írása és
az előadása közti izgalmak miatt.
Az a lényeg, hogy
ilyen jót még nem aludtam nem ágyban, mint ott abban a kunyhóban. Sikerült
időben felkelnem, hogy elérjem a buszt, ami potom 5-6 kilométerre volt csak
onnan, amire egy órám volt az indulásomtól számítva. Így nem nagyon
fényképezhettem, törtettem előre a pallókon, áfonyákon át, a még mindig 20
kilós, de mostmár nem csuromvíz cuccommal. Egyébként kutyaugatást hallottam nem
messze az alvóhelyemtől, szóval vagy gombásztak valakik már korán reggel a
tilosban, vagy valami civilizáció is lakott arra felé mégis. Volt útközben egy
dombtető is, kilátóval, innen lehetett csak igazán érzékelni az erdő
végtelenségét, a lapp tajga mélyét. A buszra való sietés miatt épp csak le
tudtam fényképezni a folyón itt is fellépő Vikaköngas-zúgót, rohannom kellett.
Amint odaértem a megállóba és megállapítottam, hogy a semmi közepén valaki
öntöz egy muskátlit a buszmegálló ablakában, már meg is jelent Kemijärvi felől
a járat, a volánnál ugyanazzal a sofőrbácsival, aki elvitt a vadontúrám
kezdetére.
És örvendeztünk
vala.
 |
| Vaatunkivaara |
 |
| Hömpölytáj |
 |
| Vikaköngas |
 |
| torkolati szigetek az Ounasjokin, már Rovaniemi határában |
Visszaértem hát
Rovaniemibe, ahol még volt pár órám a vonat indulásáig Kajaaniba, úgyhogy bevásároltam
(egy plázában, ami nagyobb kb. mint a fehérvári) megnéztem a templomot, a
mellette lévő lecsapolt mocsárból kialakított parkot és a folyót szigettel és a
játszóteret. Merthogy nem akármilyen játszóteret építettek itt. ANGRY BIRDS
játszótér!? Na ekkor mondtam, hogy ennyi. Ilyenkor gondolom azt, hogy valóban
élek, mert ilyet ki se tudnék találni. Viszont ahogy néztem nem lehet a
gyerekedet óriáscsúzlival kilőni…
 |
| Harjulampi |
 |
| Netovább |
Elmentem még az
Arktikumba, ami egy múzeumkomplexum Lappföldről, persze nekem most csak a
kilátás kellett. Egyszercsak megláttam egy ablakra kiírva, hogy kartta, vagyis
térkép. Nofene, mondom, csak nem van egy térképbolt az utamban, most hogy már
úgyse kell. Ki volt írva, hogy ez a Lappföldi Földhivatal székhelye, kerüljem
meg az épületet és fáradjak beljebb.
Megkerestem az ajtót és bementem. És tényleg egy konkrét földhivatalban
voltam, ahol emberek kértek ki kataszteri térképeket. Ekkor már
elbizonytalanodtam, hogy hát valszeg itt a nagyobb méretarányok játszanak, de
hát anno a biológusokkal is 10000-s topográfiai térképekkel mászkálva mértünk a
Bükkben lombkoronazáródást. Szóval kérdésemre a néni ledöbbent, egyrészt meg
nem tudott olyan jól angolul, másrészt, mert turistatérkép mint olyan nem is
létezik a régióról. 100000-s ma.-ú a legkisebb térkép, ami volt a környékről,
az is motorosszánosoknak, szóval turistajelzés nincs jelölve rajta, ami meg
volt turistatérkép régen, azt évek óta nem nyomják. És elmagyarázta, hogy mivel
mindenütt ugyanolyan atáj, csak ki van jelölve a szép helyeken a turistaösvény,
és mivel jól ki van táblázva, a térkép nem szükséges és tényleg csak annyi
túraútvonal van, mint amennyi a Katus által küldött térképes honlapon fel van
tüntetve. Szóval mindketten néztünk nagyokat. De legalább megvalósult egy
életcélom, hogy zavarba hozzak egy lappföldi földhivatalnokot.
A vonatra
felszállás előtt láttam még egy idős nénit, aki járókeretre támaszkodva
igazgatta a szatyrát. Ám a következő pillanatban hajlott korával ellenkező
sebességgel kezdett el haladni, ekkor láttam meg, hogy a járókeret
tulajdonképpen két roller, ami középen össze van fogatva egy bevásárlókosárral!
Az ultimate banyatank, kérem szépen. Iszonyat praktikus. Ha hazamegyek,
beszállok a bizniszbe. Katus szerint ráadásul még szántalpas változata is van,
téliesíthető :)
 |
| Táj bárhol |
A Kajaaniba tartó
vonat volt az egyetlen, amin nem volt konnektor, így nem tudtam utántölteni a
fényképezőmet, amúgy eléggé ilyen szovjet fílingű (széles nyomtávú ugyanúgy,
mint Oroszországban) volt, de kényelmes. Levettem a bakancsomat, úgyhogy nem
ült mellém senki :P Ouluig visszavonatoztam, onnan fordult Kajaaninak az irány.
A tájat már részleteztem :P
Kajaaniban kellett átszállni buszra, és habár a
legtöbb kalauz és vasutas azt mondta, hogy szerintük ez benne van az
Interrailben, kiderült, hogy nem volt és elég euróm se volt a jegy kifizetésére
(automata nem volt sehol, helyi finnek a cipőjüket nézve mondogatták, hogy
szerintük mennyi lesz a jegyár, de amúgy meg nem tudták, mert sose jártak még
olyan messze). Végül 47 €-t kért tőlem a sofőr, lesápadtam, de végül csak
elvitt a 38 maradék eurómért egészet Joensuuig, szóval rendes volt, na. A 3
órás úton mintegy 6 ember ült a buszon összesen, és olyan helyeken mentünk
keresztül, amit Magyarországon is bárhol láthat az ember dombvidéki eldugottabb
kisvárosokban. Csakhogy ez itt a főút volt. Sok gyerek naponta teszi meg ezeket
a 100 km-eket iskolába menet. De inkább bentlakásosak erre. Aztán csak
megjöttem, és Katusék is előkerültek a bérelt autóval hamarosan. Ettünk még
tésztát, megkapták a csokikat (ami nem tört össze egy hét alatt sem, hej). Végre egy megérdemelt zuhany a tipikus tálca-
és kádmentes szobában, a tipikus vízösszehúzó ablaktörlőlapáttal és alvás.
