7. Vissza a vadonból és Joensuuba el

1.      Megint csak most írok, mert közben eléggé megbokrosodtak a teendőim a kutatási tervem írása és az előadása közti izgalmak miatt.

Az a lényeg, hogy ilyen jót még nem aludtam nem ágyban, mint ott abban a kunyhóban. Sikerült időben felkelnem, hogy elérjem a buszt, ami potom 5-6 kilométerre volt csak onnan, amire egy órám volt az indulásomtól számítva. Így nem nagyon fényképezhettem, törtettem előre a pallókon, áfonyákon át, a még mindig 20 kilós, de mostmár nem csuromvíz cuccommal. Egyébként kutyaugatást hallottam nem messze az alvóhelyemtől, szóval vagy gombásztak valakik már korán reggel a tilosban, vagy valami civilizáció is lakott arra felé mégis. Volt útközben egy dombtető is, kilátóval, innen lehetett csak igazán érzékelni az erdő végtelenségét, a lapp tajga mélyét. A buszra való sietés miatt épp csak le tudtam fényképezni a folyón itt is fellépő Vikaköngas-zúgót, rohannom kellett. Amint odaértem a megállóba és megállapítottam, hogy a semmi közepén valaki öntöz egy muskátlit a buszmegálló ablakában, már meg is jelent Kemijärvi felől a járat, a volánnál ugyanazzal a sofőrbácsival, aki elvitt a vadontúrám kezdetére.

És örvendeztünk vala.

Vaatunkivaara

Hömpölytáj

Vikaköngas

torkolati szigetek az Ounasjokin, már Rovaniemi határában

Visszaértem hát Rovaniemibe, ahol még volt pár órám a vonat indulásáig Kajaaniba, úgyhogy bevásároltam (egy plázában, ami nagyobb kb. mint a fehérvári) megnéztem a templomot, a mellette lévő lecsapolt mocsárból kialakított parkot és a folyót szigettel és a játszóteret. Merthogy nem akármilyen játszóteret építettek itt. ANGRY BIRDS játszótér!? Na ekkor mondtam, hogy ennyi. Ilyenkor gondolom azt, hogy valóban élek, mert ilyet ki se tudnék találni. Viszont ahogy néztem nem lehet a gyerekedet óriáscsúzlival kilőni…

Harjulampi

Netovább

Elmentem még az Arktikumba, ami egy múzeumkomplexum Lappföldről, persze nekem most csak a kilátás kellett. Egyszercsak megláttam egy ablakra kiírva, hogy kartta, vagyis térkép. Nofene, mondom, csak nem van egy térképbolt az utamban, most hogy már úgyse kell. Ki volt írva, hogy ez a Lappföldi Földhivatal székhelye, kerüljem meg az épületet és fáradjak beljebb.  Megkerestem az ajtót és bementem. És tényleg egy konkrét földhivatalban voltam, ahol emberek kértek ki kataszteri térképeket. Ekkor már elbizonytalanodtam, hogy hát valszeg itt a nagyobb méretarányok játszanak, de hát anno a biológusokkal is 10000-s topográfiai térképekkel mászkálva mértünk a Bükkben lombkoronazáródást. Szóval kérdésemre a néni ledöbbent, egyrészt meg nem tudott olyan jól angolul, másrészt, mert turistatérkép mint olyan nem is létezik a régióról. 100000-s ma.-ú a legkisebb térkép, ami volt a környékről, az is motorosszánosoknak, szóval turistajelzés nincs jelölve rajta, ami meg volt turistatérkép régen, azt évek óta nem nyomják. És elmagyarázta, hogy mivel mindenütt ugyanolyan atáj, csak ki van jelölve a szép helyeken a turistaösvény, és mivel jól ki van táblázva, a térkép nem szükséges és tényleg csak annyi túraútvonal van, mint amennyi a Katus által küldött térképes honlapon fel van tüntetve. Szóval mindketten néztünk nagyokat. De legalább megvalósult egy életcélom, hogy zavarba hozzak egy lappföldi földhivatalnokot.      

         

A vonatra felszállás előtt láttam még egy idős nénit, aki járókeretre támaszkodva igazgatta a szatyrát. Ám a következő pillanatban hajlott korával ellenkező sebességgel kezdett el haladni, ekkor láttam meg, hogy a járókeret tulajdonképpen két roller, ami középen össze van fogatva egy bevásárlókosárral! Az ultimate banyatank, kérem szépen. Iszonyat praktikus. Ha hazamegyek, beszállok a bizniszbe. Katus szerint ráadásul még szántalpas változata is van, téliesíthető :)

Táj bárhol

A Kajaaniba tartó vonat volt az egyetlen, amin nem volt konnektor, így nem tudtam utántölteni a fényképezőmet, amúgy eléggé ilyen szovjet fílingű (széles nyomtávú ugyanúgy, mint Oroszországban) volt, de kényelmes. Levettem a bakancsomat, úgyhogy nem ült mellém senki :P Ouluig visszavonatoztam, onnan fordult Kajaaninak az irány. A tájat már részleteztem :P

Kajaaniban kellett átszállni buszra, és habár a legtöbb kalauz és vasutas azt mondta, hogy szerintük ez benne van az Interrailben, kiderült, hogy nem volt és elég euróm se volt a jegy kifizetésére (automata nem volt sehol, helyi finnek a cipőjüket nézve mondogatták, hogy szerintük mennyi lesz a jegyár, de amúgy meg nem tudták, mert sose jártak még olyan messze). Végül 47 €-t kért tőlem a sofőr, lesápadtam, de végül csak elvitt a 38 maradék eurómért egészet Joensuuig, szóval rendes volt, na. A 3 órás úton mintegy 6 ember ült a buszon összesen, és olyan helyeken mentünk keresztül, amit Magyarországon is bárhol láthat az ember dombvidéki eldugottabb kisvárosokban. Csakhogy ez itt a főút volt. Sok gyerek naponta teszi meg ezeket a 100 km-eket iskolába menet. De inkább bentlakásosak erre. Aztán csak megjöttem, és Katusék is előkerültek a bérelt autóval hamarosan. Ettünk még tésztát, megkapták a csokikat (ami nem tört össze egy hét alatt sem, hej).  Végre egy megérdemelt zuhany a tipikus tálca- és kádmentes szobában, a tipikus vízösszehúzó ablaktörlőlapáttal és alvás.