Egyedül, mert végül senki nem volt hajlandó eljönni velem :) De mondjuk ezt egyedül is lehet élvezni...
Szóval kedden sikerült is Veszprémben megvennem a jegyet a központban, tehát kimentem a szokott utamból emiatt. Kétszer is, mert hétfőn nem volt nálam készpénz és logikusan nem lehet ilyesmiért bankkártyával fizetni. Miért is lehetne... Másnap egy potom negyedórás procedúra végeztével, ahol is 5 különböző aszal/pultnál fordultam meg és 5 papírt írtam alá (ezzel néhány fa halálát okozva), kezemben is volt a jegy.
Másnap 16:00... a munkának vége, kijössz a gyárból...
16:39 Végre elindul a néptelen személyvonat a Megyébe. Az alpári nagymamán és idegesítő unokáin kívül semmi érdemleges esemény. Csak az, hogy Hajmáskér és Öskü környékén kirándulni akarok és megmászni minden sziklát.
17:45 Be is fut a vonat rendesen Fehérvárra
18:00 Hazatalpalás megtörténik. Pillantás a jegyre: Kapunyitás: 19:00, no akkor 8 óra előtt csak nem történik semmi, addigra odaérek a vonattal. Evés, család üdvözlése, milyenvoltamunkajóvoltszokásoshogyvagytokmegvagyunk.
18:20 Irány vissza a pályaudvarra, pösti gyorsvonat elcsípése érdekében
18:40 El is indula a vonat lelkesen, ülök a kupéban még két emberrel. A "travel light" jegyében nincs táskám, se zeném, se könyvem, csak magam. Szerencsére az esetleges ottalvás meg volt már oldva. A környező kupékban a csepeli vasgyár nyugdíjasai kirándulásról hazafelé
19:10 Megállunk a martonvásári állomáson. "De fura, hogy itt megállunk, pedig ez gyorsvonat", "Hát hallottam, hogy változott a menetrend, de hogy már itt is megálljon a gyors, azt nem gondoltam volna" és hasonló mondatokat hallok.
19:15 Nagy léptekkel közeledik a kalauz, minden fülkébe beszól, "A vonat baleset miatt bizonytalan ideig áll". reakcióm: O.O Persze felbolydult a kocsi, hogy mégis mi a fene, biztos elgázoltunk valakit, nénik hada lóg az ablakban, hogy lássák, mi történik. Persze mindenki nagyon sietett volna haza. A sok élettapasztalattal rendelkezőket nekem kellett felvilágosítanom, hogy nem mi gázoltunk, akkor nem így álltunk volna. Mindenki a kalauzt akarta előkeríteni, de őt már soha többé nem látták...
Telefonálás össze-vissza. Fél óra állás után már alternatívák keresése részemről is. Megtudtam otthonról, hogy negyed tízkor megy még egy busz Martonvásárról Pestre, dehát az már nagyon késő. Én is így gondoltam, úgyhogy azt mondtam magamban, ha addig nem megyünk sehová, a következő vonattal visszafordulok. Igen ám, de visszafelé se jöttek vonatok, mindkét irányban álltak a baleset miatt (amit a mai napig nem néztem meg, hogy mi volt).
Talán még élveztem is volna a helyzetet kicsit, ha nem lettem volna azon kevesek egyike, aki tényleg időre mentem volna valahova. Poénos volt hallgatni az eszmecseréket a sérvről és egyéb különféle betegségekről, a maxra csavart hordozható rádióból a híradót és ücsörögni a hűlő bőrülésben. Jól jött volna egy okostelefon, megnézhettem volna azon a bizonyos térképes alkalmazáson, hogy mennyi vonat ácsorog, mi a helyzet egyáltalán.
Elhatároztam, hogy ha záros határidőn belül nem megyünk tovább, megpróbálom azt a buszt megjátszani. Szerencsére kb. mindenki mással ellentétben én tudtam, hogyan kell a buszmegállóba eljutni. Most már csak abban reménykedtem, hogy hosszan játszik az előzenekar...
20:40 Szomszéd fülkéből kopasz csővázashátizsákos mókus megelégeli a dolgot. Leszáll, indul gyalog valamerre. Nyugdíjasok néznek utána. "Na ennek elege lett", "Biztos stoppol, hülye", "Milyen messze van Érd?""Hát még vagy 18 km"
20:45 Nekiindulok én is, Kopasz tanácstalanul álldogál az állomás előtt. Mondom neki merre van a buszmegálló. "Áá, jönnek értem kocsival". Ja kérem.
Bandukolok befelé, szembe Pestre bulizni igyekvők csoportjai jönnek. Gondolom negyed órás út maximum A kereszteződés, ahonnan a busz megyen.
20:50 Diszkrét vonatfütty az állomás felől... fuck, ez elindult mégis gondolás.
Na mindegy, most már nincs visszaút, megint egy szar döntés maximum. Azért sem nézem meg azóta sem, hogy meddig ácsorgott ott a vonat. Azért a biztonság kedvéért az ellenoldali buszmegállóban megnéztem, mikor megy Fehérvárra busz, just in case. 4:50. hát ezt buktam.
beállok a másikba. Nem vagyok egyedül, egy tucat 18 év körüli srác iszik és ortályozik a megállóban. Néhányan a rájuk építő szemközti 0-24-es Kalmárnál verik el a szüleik pénzét, néhányan az aznapi töridogát tárgyalják ki 120 decibellel. Egyenlehúzottgatya, egyendeszkáscipő, egyenkapucnispulcsibőrkabát.
"Ha most idehánysz, veszek neked egy vodkát" "Ba***g és tényleg idehányt, úúúristen".
Egy srácnak szétszakad a gatyája, miközben fejbe akarja rúgni a másikat. A többiek meg a röhögéstől.
21:19 "Mindenki viselkedjen normálisan, itt a buuuuusssz!" Tehát 20 helyi arccal felszállok a baracskai partyjáratra. Szól a cigányhifi (gy.k. kihangosított mobiltelefon), van hangulat, aztán csak bepunnyadnak végül az arcok. Nem is csoda, mert majdnem egy órát megy az az okos busz a Kelenföldi végállomásáig. Agyam eldobom. Nem csoda, ha Martonból mindenki vonattal jár be. Még így is, ahogy. Szerencsére sofőrbácsi van olyan előzékeny, hogy a Kelenföldi pu.-nál a 7-es busz megállójában villogó :01 számot észrevéve nem megy be a végállomásra, hanem előbb megáll és kinyitja az ajtókat, hadd rohanjon a gyereksereg átszállni.
22:20 Belevegyülés így a pesti éjszakába. Mindenki bulizik, aki él és mozog. Van aki szalagavatóról siet, van akinek csak péntek este van szerdán. De engem ez baromira nem vigasztal, most már abban reménykedem, hogy talán több előzenekar volt, és talán elcsípem még a főzenekar végét.
22:35 Leszállás a Blaha Lujza téren, rohanás át a trolibusz felé, amit hihetetlen előrelátással kinéztem, hogy pont a Dürer kert előtt rak le. Dehát miért is ne lenne éppen ellopva a menetrendje. Megerősítenek ácsorgó wannabe utasok, hogy igen, ez a 74-es megállója és a Városliget felé, ja.
22:50 Még mindig ácsorgunk és várunk. Az összes reményem elszáll. Najó, azért benézek, hogy elmondhassam, hogy ott voltam, aztán elmegyek és próbálom elcincálni Zsoltit legalább egy sörre, ha már ez így nem jött össze. Már rég feladtam volna, ha nem kerül 3200 forintocskába a jegy (és még örülhetek), sőt el se indulok, ha nincs megvéve előre, fárasztó ám a napi 8 óra munka:)
22:55 Jippí, megjött a troli. Viszlát belvárosi éjszakai élet, viszlát partiapokalipszis.
23:00 Pont a Dürer kert előtt áll meg a busz. Pár ember lézeng a bejáratnál. Hát itt tuti nem terem babér. Bemegyek, nem is kérik a jegyem. Szontyoli ábrázat. Azért gondolom elnézek a nagyterem felé, mi a helyzet. Ismerős hangok ütik meg a fülemet. Hát ez még taaart :):) Gyorsan szaladnék, jegy lecsekkolva, ruhatár nemkő, és tényleg.
Odaértem. Az utolsó 5 számra, de odaértem. És megérte. Fények. Hullámzó emberek (félház [!]). Elveszés.
Suicide by Star
Forever Lost
Route 66
--- vissza--vissza-----
All is Violent, All is Bright
Fireflies and Empty Skies
Jobban szóltak, mint felvételről. Dehát ha már ezt rebesgették róluk. Szóval fél óra tömör gyönyör után elbúcsúztak, én meg Zsolti felé vettem a lépteimet újabb puzzle-darabot a helyére illesztve a Keleti-pu. felé. Miért is járna a metró éjfélig. Nodesebaj.
:)
Tök jó lett a lakása Zsoltinak. És még ikeás asztalt is ajánlott nekem, hogy vegyek én is olyat. De most per pill már vagy nincs, vagy nem olcsó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése