2013. február 18., hétfő

Bevezetés Völgyzugojcba


Mivel már több, mint két hete Zürichben vagyok és már a koliban is van internet, ahol publikálni tudom, úgy érzem ideje írni valamit a blogba. Sajnálatos módon nyers szöveggel kell beérnetek, mivel még nincs fényképezőgépem, az 5 éves mobilom fényképeivel pedig inkább nem égetem magam. Viszont régebbi képek vannak a városról, amikor októberben itt voltam.

Először is ugyebár miért is vagyok itt. Doktorandusz lettem a Univesity of Zürich berkeiben, ahol is poénos módon a svájci német nyelv dialektusait fogom tanulmányozni térinformatikai módszerekkel és szerencsés esetben újakat fejlesztek ki ecélból. Ez azért vicces, mert azt a németet, amit a svájciak beszélnek, még az igazi németek se értik, szóval nem sokra mennék szerény, de izmosodó némettudásommal, ha nem lenne a projektben egy nyelvésznéni meg egy postdocos srác, akik ezzel foglalkoznak. Ők fognak hipotéziseket felállítani egyes dialektológiai bigyókkal kapcsolatban, és nekem kell majd igazolni, vagy cáfolni a feltevéseiket.


Egy koliszerűségben lakom századmagammal. Itt olyan klasszikus koli, mint otthon nincs, magánkézben vannak a dolgok, ennek megfelelően nem olcsó ez a lakhatási forma sem, még akkor se, ha egy villamosmegállónyira vagyunk a város szélétől (amin túl persze ugyanolyan agglomeráció van, csak van közte egy tábla). De helyi viszonylatban azt mondták, hogy ahhoz képest, hogy milyen jó helyünk van, nem kell sokat fizetni. Viszont a szorzó az otthoni koli havi árához képest megdöbbentő. Mondjuk itt saját szobám van, és van majdnem akkora, mint egy KCSSK-s szoba. Van erkélyem is, amivel egyelőre nem tudok sok mindent kezdeni. Nézelődni ugyan lehetne róla, de csak egy utca, meg a szemközti idősek otthona látszik róla. Azért szép a környék, van a közelben kiserdő, villamosmegálló (hév is megáll benne) és pszichiátriai központ, ha esetleg kikészülnék. Amúgy ez itt a helyi nyócker, Kreis 8. Sok is a nemzetközi ember a koliban, mivel nemrég lett felújítva, elsősorban újjonan beköltözők laknak itt. Holnap fogunk tartani a szinten egy ilyen ismerkedős estet, főzünk meg minden. Egyébként panaszra semmi okom, van mosókonyha, szárítószoba, partiszoba, csocsó is van meg tetőterasz. Max a net problémás néha, mert elvileg túl sokan vagyunk rá így van úgy, hogy egy-egy embernek nem működik. De én anélkül is elvagyok. Eszembe jut, hogy az egyetem első két évében még számítógépem se volt a koliban – nem is tudom, hogyan éltem :D
Az egyetem 45 percre van villamossal, át is kell szállni, de nagyon profi tömegközlekedés van itt. 10 percenként járnak a villamosok és van akkora nyüzsgés néhol, mint akár Pesten. Ami nem is csoda, mert eleve nagy a város agglomerációja, másrészt a marhagyors vasutak miatt akár több, mint 100 km-es körzetből is tudnak ingázni ide az emberek. Rég láttam pályaudvaron akkora tömeget, mint itten. A városban vannak még buszok és trolik is, sőt, autómegosztós közlekedési forma is van. És sok a bringás, még így télvíz idején is, nekik is van „rendszámuk”, azonosító a bringán, ami egyrészt nyilvántartási szempontból is jó, másrészt ellopni is gázosabb így egy bringát. Nem mintha lopna itt bárki bármit, nagyon jó a közbiztonság, csöveseket se láttam, de még lepukkant bevándorlót sem.



Az egyetem amúgy egy park közepén van, jó nagy komplexumban együtt a másik nagy helyi erővel, az ETH-vel, itt csak pár kar van, vannak más kampuszok is a városban. A földrajztanszék 3 emeletes, külön vannak a humángeográfusok, a környezeti földrajzzal foglalkozók és példaértékű módon a térinformatikusok. Van egy csomó doktorandusz, jófejek legtöbben. Együtt járunk kajálni, kávézni stb. A mi szintünk elég nemzetközi, egymással angolul beszélünk, de még a svájciak is egymással is, ha külföldi van a társaságban. Van francia, görög, indiai, német, kurd, skót… Én egy helyi lánnyal vagyok egy irodában, akinek az a neve, hogy Pia. Jófej ő is nagyon, meg segít mindenben. Gyakorlom vele a németet is. Meg a professzorommal is, noha a kutatás nyelve az angol lesz. Értitek, magyarként angolul a svájci németről J



Így a legelején a projektnek leginkább az irodalmakba vágtam bele (főleg, hogy mindenki, aki eligazíthatna a mitévőlevésről, síelni megy, majd remélem valamikor én is). Olvastam svájci és holland dialektusokról, egy MSc-s hasonló témájú szakdogát németül, meg nyelvtani könyveket. Bele kell majd kicsit mélyednem a dialektológiába, mint olyanba. Valamint újra elölről nekiláttam, hogy megtanuljam a statisztika gyönyörű tudományát, miközben kiderült, hogy alapvető matematikai hiányosságaim vannak. :D Lesz majd még németórám (Dialektverstehen und Deutsch im Schweizer Alltag, csak hogy megértsem, mit vartyognak maguk között), tanulok majd programozni újra, már előre félek és geostatisztikai dolgaim is lesznek. Ismerős valakinek az „R” nevű program? Na, azt fogom használni. Meg ArcGIS-t.



A kajáról, mint egyesek szerint életem egyik sarkallatos pontjáról. Az egyetemi menza még itt a legolcsóbb hely, ahol enni lehet. Jó kajákat adnak és figyelnek arra is, hogy egészségesen étkezzen a nebuló, ezért az olcsókajához ingyen jár a gyümölcs, vagy a saláta. Sokszor van hal, amivel elnyerik a tetszésemet, és azzal is, hogy akkor se nagyon tudok olcsóbban enni (beleszámítva a felhasznált idő együtthatóját), ha magamnak főzök. Konkrétan diákigazolvánnyal féláron lehet itt enni. És ha megebédelt az ember, van egy ilyen kávézó részleg is, ahol mindenféle (pék)sütit lehet kapni (számomra egyelőre horror áron) meg kávét/teát inni. De a földrajztanszéknek is van külön kávészobája, ahol a forró víz ingyen van és egy kávé is csak fél frank. Ez a közösségi események fő színtere a tanszéken. Meglepően sok időt eltöltenek kajálással és kávézással az emberek. Viszont ledolgozzák ezt az időt, ami egyelőre felfoghatatlan számomra. Én szeretek inkább hamar végezni a munkában, hogy enyém legyen a délután. 9-nél előbb itt nem nagyon jelenik meg ember a tanszéken, de van aki fél 11-re jár mondjuk. A beiratkozási procedúrával vannak gondjaim. Olyan dolgokat kérnek, amiken meglepődik az ember. Nagy a bürokrácia és sokszor értelmetlen. De azt mondják, ha egyszer megvan minden, akkor már minden gyorsan és gördülékenyen fog menni a jövőben.



A helyi kajákról. Röszti, ez elég híres – olyan mint a tortilla de patatas, csak tojás nélkül. Ezt is mindennel lehet készíteni, lényege a sült főttkrumpli. A krumplit amúgy ezerféleképpen tudják elkészíteni, amúgy meg elég nemzetközi a konyhájuk, nem csoda, ha már a francia-német-olasz összeolvadás van az országban. Nem, itt helyben nem ettem még svájci sajtot és most még csokit sem, úgyhogy ezekről nem tudok nyilatkozni, viszont az tény, hogy ahol véget ér a város (akármelyik), ott már biztos, hogy fog legelészni egy-két tehén. Amúgy megtudtam helyiektől, hogy nyáron előszeretettel alkalmaznak diákokat tehénpásztorként, úgyhogy unatkozó geográfusok, hajrá J



Jártam azért egy-két helyen is, amióta itt vagyok, próbálom minél jobban felfedezni Svájcot meg az Alpokot, ha már itt vagyok. Jöhetnek az ötletek. Meg ti is emberek, majd ha sikerült beszereznem mások itt alvásához esszenciális dolgokat:D Megmásztam már a házi hegyet, az Üetliberget, ami olyan, mint Pestnek a Budai-hg. De érdekes módon nem volt tömeg rajta szombati napon. Jártam már Winterthurban, ami a híréhez képest kicsi város nem túl sok látnivalóval. De egy biztosítási ügynök se támadott le. Onnan felmásztam egy hegyre, aminek a tetején egy középkori várkastély és a hozzá tartozó falu van, Kyburg. Na valahogy így képzeli el az ember a svájci falvakat. Favázas házak, tüchtig templom, odébb egy várkastély. Amikor októberben itt voltam a népszerű turistacélpontnak számító Rigi hegyet másztam meg, aminek konkréten beton van a tetején és vasút visz fel rá két helyről. Erről legalább van is pár kép.



Most hétvégén meg elmentem Churba, igazából egy koncert miatt, de ha már ott voltam, reméltem, hogy túrázni is tudok. Másfél órás vonatúttal elérhető a város, azt mondják az egyik legrégebbi Svájcban. A programban úgy írták, hogy 3 óráig lesznek koncertek, így úgy gondoltam, hogy utána nézgelődök kicsit a városban, majd felmászok a közeli Calanda hegyre, remélhetőleg nem derékighóban. Nos, a koncerteknek már fél éjfélkor vége lett, így eléggé meg voltam lőve. Főleg így fáradtan nem volt nagyon sok kedvem egész éjjel mászkálni még. Azért bejártam a jó nagy belvárost, van vár, kilátóhely hegyoldalban, patak, minden. De végül inkább csak beültem a vasúton, egy peronon lévő váró-melegedőbe és olvastam az útikönyvemet. Aznap éjjel én voltam az egyetlen csöves a városban :D Aztán nekivágtam, hogy elmegyek a hegy lábánál lévő faluba, hogy pirkadatkor nekiálljak a hegymászásnak (persze miért is vittem volna fejlámpát…). Az egyórás út végén csak nem akart még világosodni, gondoltam 5-kor már dereng legalább. Ott rostokoltam 1 órát még a faluban, semmi fény. El is fáradtam, gondoltam inkább megnézem a várost nappal és hazajövök a fenébe. Fél hétkor kezdett csak valamennyire fényesedni Kelet, úgyhogy soha többet nem számolok a napfelkeltére ennyire előre:P



Még néhány vicces dolog. Itt nem használnak sehol se függönyt, max sötétítőt. Viszont divat az ablakok előtt a redőny, akár automata is. Láttam már olyat, hogy az emberek az irodában szinte kint dolgoztak az utcán, semmi elválasztó, csak egy üvegfal a buszmegálló és a munkaállomás között. Amúgy van kétcsuklós trolibusz itt.



És a kedvencem: ha kinézek az egyetemi iroda ablakán, olyan kifutóba lehet belátni, ahol biológusok által megfigyelt állatokat tartanak. Alattunk vannak a szurikáták :D Amik ilyenek.



2 megjegyzés:

  1. 45 perc? Akkor elég sok időd rámegy az utazásra nap mint nap :(
    A bringáknak otthon is van vázszámuk, ha arra az azonosítóra gondoltál.
    Igyekszem most már tényleg megírni mi merre jártunk annó, bár nem tudom tömegközlekedésileg mennyire elérhetők azok a helyek.
    Az R-ral nekem is sikerült itt egy félévet eltölteni. Úgy, hogy ha te már valaha tanultál programozni, nem lesz annyira sokkoló. :)
    Sok sikert a nyelvi kavalkáddal ;)

    VálaszTörlés