Ha pesszimista lennék, most élvezkedhetnék, hogy megmondtam, hogy ez lesz. De amíg össze nem gyűjtöttem a fejemben, hogy mi nem sikerül, nem is tűnt fel, hogy ennyire rosszul áll most a csillagom.
Merthogy:
- First and foremost: nóvumennókráj, ha lenne, krájna is, mert most annyira sem érek rá semmire, mint eddig
- Egy hónapja nem találok rendes albérletet, pedig az cirka 4,5 órával hosszabbítaná meg a nap hatékony részét. Amiről már azt hittem, hogy az enyém lesz szoba, azt meg kiadta az anyagias néni 2 másik embernek
- A munkatársam lelépett egy teljes munkaidős állás kedvéért (najó, lesz ki pótolja, de az nem ugyanaz lesz)
- Lemaradtam mindkét felsőoktatási intézményen a szoctám pályázat benyújtásáról, hála a körültekintő tájékoztatásnak és a bürokrácia útvesztőinek is, valamint talán saját magamnak leginkább, aki nem rugdosok mindenkit kellőképp
- És mindennek a tetejében egy sertés követ mindenhova. Hiába futok.
De azért lecchevölúk a mérleg másik serpenyőjére is:
- Tanulok japánul ^ ^
- Tanulok németül, és két hét alatt annyira belengte a friss szellő az agyam szenespincéjében elraktározódott passzív tudást, hogy a németországi ösztöndíjakról szóló echte-német néni előadását tökjól megértettem
- Felfedeztem, hogy vannak azért értelmes emberek is a BGF-en
- Azt dolgozom, amit szeretek, és érdekel a diplomatémám
- Másztam sziklát (thx to Viki és az egész csapat :) és hihetetlenül élveztem
- Hétvégén pedig megyünk Bódvarákóra utóbulit csapni, kivételesen kocsival, és ezt senki nem veheti el tőlünk
De talán mivel alapból észre se vettem volna, hogy mennyi bajom van, és alapvetően jó a kedvem, azt a következtetést vonom le, hogy lesz még kutyából úthenger. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése