Emberek és egyéb csodálatos teremtmények

Írok újra végre, de ez most csak rövid lesz, hogy bemutassam az eltelt több, mint két hónap alatt megismert népemet. Mivel koliban lakok, nem nehéz új arcokat megismerni nap, mint nap.

Magyart nem sokat ismerek, Anita általános iskolában volt osztálytársam, most a szomszéd faluban öldököl zebrahal embriókat doktoranduszi kutatás címén. A koliban lakó Dani nevűvel még nem sokat találkoztam, de mivel csocsózni szeret, ezért ami késik, nem múlik. Meg még Bázelben ismerek egyvalakit, aki jóanyám barátnője. Hozott is már nekem ellátmányt otthonról kocsival :D

A többi nemzetközi kavalkádot tételesen mutatom be:

• Carine, a kínainak tűnő francia lány, aki egyébként olyan, mint Katus és minden nyelven tud az orosztól a spanyolig, a némettől a japánig. Már tud magyarul számolni :o
• Marco a franciaszakos olasz operaénekes, úgy néz ki, mint Reinhold Messner, aki először mászta meg oxigénpalack nélkül a Csomolungmát
• Alex, a szteroidoktól duzzadó szerb matematikus. Helyére költözött Ronya, a svájci colos operaénekeslány, úgyhogy itt nagy éneklések lesznek egyszer. Pláne hogy van itt zeneszoba zongorával, dobbal, nádihegedűvel.
• Federica, a szomszédom, az olasz triatlonbajnok geológus, aki táblákat olvas futás közben, ezért kificamította a bokáját jelenleg egy útépítésben
• Vito, a végtelenül precíz, és emiatt életképtelen dél-olasz anyagtudós, a "supervisor"-unk
• Björn, aki iker és minden sportot űz
• Elena, a zöldségutáló kancsal spanyol lány, aki 20 éves kora ellenére élt már Algírban, önkénteskedett Nyugat-Szaharában és kb minden félévet más egyetemen végez
• Rinita, az annyira apró indiai lány, hogy a villamosmegállóban általános iskolásnak néztem
• Yannick és Veronika, a szlovák pár, a srác már Wallisban született és valami hiperintelligens atomtudósnak tűnik, a lány pozsonyi és bioinformatikus, mindig főznek
• Julian, a német parkouros
• Sajjad, az iráni azeri, akinek mindig van egy kérdése hozzád, és mindig akkor bukkan fel, ha torta van sütve, amúgy szociológus és mindent tudni akar rólad, egyesek szerint Pete Sampras hasonmásaa
• Selina, a  félig görög félig svájci diszkókirálynő, akit még csak vagy melegítőben vagy teljes harci díszben láttam
• Innentől egyetemiek:
• Georgiosz (hétköznaponként George), a koffeinnel felturbózott görög irodatársam, akiről úgy hírlik h nyáron mezteleneül szeret az irodában lenni, szóval remélem csak viccelnek
• Ali, a laid-back kurd, a másik irodatársam, aki halak mozgását vizsgálja drogok hatására
• Curdin, aki néha nagyra nőtt kertitörpe és minden hegyet ismer
• Damien, a kopasz francia, aki még azt is eltitkolta volna, hogy esküvője lesz
• Flurina, a világjáró szomszédlány
• Christian, a st. galleni apuka, akiben legalább annyira elveszett (vagy inkább megmaradt) egy gyerek mint bennem, jól kijövünk
• Tom, az ízesen beszélő svájci srác, aki civilben rokksztár (Grizzly Beers)
• Pia (ez a neve és lány), az első irodatársam, akiről ennek ellenére nem sokat tudok, csak hogy elég polihisztor és Ruandában volt geoinformatikus
• Walied, a belga (flamand) postdoc, aki mindent megmászik és tényleg csak akkor szólal meg, ha nagyon kell, például ma igen, mert ebéd közben megevett egy katicabogarat
• Ramya, a bőbeszédű indiai anyuka
• Beni, a kicsi de annál hangosabb svájci nemzeti parkokat járó csávó
• Annica, a két prof titkárnőszerűsége, valójában senki nem tudja mit csinál, de ismeri a jelnyelvet, a világon mindenhol van legalább in-law rokona
• Robi professzorom, aki olyan, mint Leonard Hofstadter és még németben is kötőszava az anyway és nehezen lehet félbeszakítani
• Ross prof, a skót csontkollekció, a multitasking királya, akitől legalább úgy félek, mint Győrffytől, a vetülettantanártól
• Elvira prof, a német tanszék feje, akit szintén nem lehet lelőni, ráadásul vele németül kell beszélni
• Philipp, a postdocos német kolléga, aki jobban ért egyelőre az én részemhez is, és eddig bárki bármikor kereste éppen WC-n volt
• Irodai Sandro, a hipster, annak minden kellékével [insert here]

Kolis arcok még fiatal svájciak, főképp mérnöktanoncok, cseh üzletember buzis viccekkel, perui-svájci mandulaszemű gyerek aki szintén minden nyelven tud, lány az olasz végekről perfekt némettel és angollal és orral, olasz Budspencerimitátor séf, osztrák voralbergi (gsi-berg) rockerlány.

No. kb ennyi egyelőre.

Majd jelentkezek azzal h merre jártam remélem mihamarabb.

Bevezetés Völgyzugojcba

Mivel már több, mint két hete Zürichben vagyok és már a koliban is van internet, ahol publikálni tudom, úgy érzem ideje írni valamit a blogba. Sajnálatos módon nyers szöveggel kell beérnetek, mivel még nincs fényképezőgépem, az 5 éves mobilom fényképeivel pedig inkább nem égetem magam. Viszont régebbi képek vannak a városról, amikor októberben itt voltam.

Először is ugyebár miért is vagyok itt. Doktorandusz lettem a Univesity of Zürich berkeiben, ahol is poénos módon a svájci német nyelv dialektusait fogom tanulmányozni térinformatikai módszerekkel és szerencsés esetben újakat fejlesztek ki ecélból. Ez azért vicces, mert azt a németet, amit a svájciak beszélnek, még az igazi németek se értik, szóval nem sokra mennék szerény, de izmosodó némettudásommal, ha nem lenne a projektben egy nyelvésznéni meg egy postdocos srác, akik ezzel foglalkoznak. Ők fognak hipotéziseket felállítani egyes dialektológiai bigyókkal kapcsolatban, és nekem kell majd igazolni, vagy cáfolni a feltevéseiket.

Egy koliszerűségben lakom századmagammal. Itt olyan klasszikus koli, mint otthon nincs, magánkézben vannak a dolgok, ennek megfelelően nem olcsó ez a lakhatási forma sem, még akkor se, ha egy villamosmegállónyira vagyunk a város szélétől (amin túl persze ugyanolyan agglomeráció van, csak van közte egy tábla). De helyi viszonylatban azt mondták, hogy ahhoz képest, hogy milyen jó helyünk van, nem kell sokat fizetni. Viszont a szorzó az otthoni koli havi árához képest megdöbbentő. Mondjuk itt saját szobám van, és van majdnem akkora, mint egy KCSSK-s szoba. Van erkélyem is, amivel egyelőre nem tudok sok mindent kezdeni. Nézelődni ugyan lehetne róla, de csak egy utca, meg a szemközti idősek otthona látszik róla. Azért szép a környék, van a közelben kiserdő, villamosmegálló (hév is megáll benne) és pszichiátriai központ, ha esetleg kikészülnék. Amúgy ez itt a helyi nyócker, Kreis 8. Sok is a nemzetközi ember a koliban, mivel nemrég lett felújítva, elsősorban újjonan beköltözők laknak itt. Holnap fogunk tartani a szinten egy ilyen ismerkedős estet, főzünk meg minden. Egyébként panaszra semmi okom, van mosókonyha, szárítószoba, partiszoba, csocsó is van meg tetőterasz. Max a net problémás néha, mert elvileg túl sokan vagyunk rá így van úgy, hogy egy-egy embernek nem működik. De én anélkül is elvagyok. Eszembe jut, hogy az egyetem első két évében még számítógépem se volt a koliban – nem is tudom, hogyan éltem :D

Az egyetem 45 percre van villamossal, át is kell szállni, de nagyon profi tömegközlekedés van itt. 10 percenként járnak a villamosok és van akkora nyüzsgés néhol, mint akár Pesten. Ami nem is csoda, mert eleve nagy a város agglomerációja, másrészt a marhagyors vasutak miatt akár több, mint 100 km-es körzetből is tudnak ingázni ide az emberek. Rég láttam pályaudvaron akkora tömeget, mint itten. A városban vannak még buszok és trolik is, sőt, autómegosztós közlekedési forma is van. És sok a bringás, még így télvíz idején is, nekik is van „rendszámuk”, azonosító a bringán, ami egyrészt nyilvántartási szempontból is jó, másrészt ellopni is gázosabb így egy bringát. Nem mintha lopna itt bárki bármit, nagyon jó a közbiztonság, csöveseket se láttam, de még lepukkant bevándorlót sem.

Az egyetem amúgy egy park közepén van, jó nagy komplexumban együtt a másik nagy helyi erővel, az ETH-vel, itt csak pár kar van, vannak más kampuszok is a városban. A földrajztanszék 3 emeletes, külön vannak a humángeográfusok, a környezeti földrajzzal foglalkozók és példaértékű módon a térinformatikusok. Van egy csomó doktorandusz, jófejek legtöbben. Együtt járunk kajálni, kávézni stb. A mi szintünk elég nemzetközi, egymással angolul beszélünk, de még a svájciak is egymással is, ha külföldi van a társaságban. Van francia, görög, indiai, német, kurd, skót… Én egy helyi lánnyal vagyok egy irodában, akinek az a neve, hogy Pia. Jófej ő is nagyon, meg segít mindenben. Gyakorlom vele a németet is. Meg a professzorommal is, noha a kutatás nyelve az angol lesz. Értitek, magyarként angolul a svájci németről J

Így a legelején a projektnek leginkább az irodalmakba vágtam bele (főleg, hogy mindenki, aki eligazíthatna a mitévőlevésről, síelni megy, majd remélem valamikor én is). Olvastam svájci és holland dialektusokról, egy MSc-s hasonló témájú szakdogát németül, meg nyelvtani könyveket. Bele kell majd kicsit mélyednem a dialektológiába, mint olyanba. Valamint újra elölről nekiláttam, hogy megtanuljam a statisztika gyönyörű tudományát, miközben kiderült, hogy alapvető matematikai hiányosságaim vannak. :D Lesz majd még németórám (Dialektverstehen und Deutsch im Schweizer Alltag, csak hogy megértsem, mit vartyognak maguk között), tanulok majd programozni újra, már előre félek és geostatisztikai dolgaim is lesznek. Ismerős valakinek az „R” nevű program? Na, azt fogom használni. Meg ArcGIS-t.

A kajáról, mint egyesek szerint életem egyik sarkallatos pontjáról. Az egyetemi menza még itt a legolcsóbb hely, ahol enni lehet. Jó kajákat adnak és figyelnek arra is, hogy egészségesen étkezzen a nebuló, ezért az olcsókajához ingyen jár a gyümölcs, vagy a saláta. Sokszor van hal, amivel elnyerik a tetszésemet, és azzal is, hogy akkor se nagyon tudok olcsóbban enni (beleszámítva a felhasznált idő együtthatóját), ha magamnak főzök. Konkrétan diákigazolvánnyal féláron lehet itt enni. És ha megebédelt az ember, van egy ilyen kávézó részleg is, ahol mindenféle (pék)sütit lehet kapni (számomra egyelőre horror áron) meg kávét/teát inni. De a földrajztanszéknek is van külön kávészobája, ahol a forró víz ingyen van és egy kávé is csak fél frank. Ez a közösségi események fő színtere a tanszéken. Meglepően sok időt eltöltenek kajálással és kávézással az emberek. Viszont ledolgozzák ezt az időt, ami egyelőre felfoghatatlan számomra. Én szeretek inkább hamar végezni a munkában, hogy enyém legyen a délután. 9-nél előbb itt nem nagyon jelenik meg ember a tanszéken, de van aki fél 11-re jár mondjuk. A beiratkozási procedúrával vannak gondjaim. Olyan dolgokat kérnek, amiken meglepődik az ember. Nagy a bürokrácia és sokszor értelmetlen. De azt mondják, ha egyszer megvan minden, akkor már minden gyorsan és gördülékenyen fog menni a jövőben.

A helyi kajákról. Röszti, ez elég híres – olyan mint a tortilla de patatas, csak tojás nélkül. Ezt is mindennel lehet készíteni, lényege a sült főttkrumpli. A krumplit amúgy ezerféleképpen tudják elkészíteni, amúgy meg elég nemzetközi a konyhájuk, nem csoda, ha már a francia-német-olasz összeolvadás van az országban. Nem, itt helyben nem ettem még svájci sajtot és most még csokit sem, úgyhogy ezekről nem tudok nyilatkozni, viszont az tény, hogy ahol véget ér a város (akármelyik), ott már biztos, hogy fog legelészni egy-két tehén. Amúgy megtudtam helyiektől, hogy nyáron előszeretettel alkalmaznak diákokat tehénpásztorként, úgyhogy unatkozó geográfusok, hajrá J

Jártam azért egy-két helyen is, amióta itt vagyok, próbálom minél jobban felfedezni Svájcot meg az Alpokot, ha már itt vagyok. Jöhetnek az ötletek. Meg ti is emberek, majd ha sikerült beszereznem mások itt alvásához esszenciális dolgokat:D Megmásztam már a házi hegyet, az Üetliberget, ami olyan, mint Pestnek a Budai-hg. De érdekes módon nem volt tömeg rajta szombati napon. Jártam már Winterthurban, ami a híréhez képest kicsi város nem túl sok látnivalóval. De egy biztosítási ügynök se támadott le. Onnan felmásztam egy hegyre, aminek a tetején egy középkori várkastély és a hozzá tartozó falu van, Kyburg. Na valahogy így képzeli el az ember a svájci falvakat. Favázas házak, tüchtig templom, odébb egy várkastély. Amikor októberben itt voltam a népszerű turistacélpontnak számító Rigi hegyet másztam meg, aminek konkréten beton van a tetején és vasút visz fel rá két helyről. Erről legalább van is pár kép.

Most hétvégén meg elmentem Churba, igazából egy koncert miatt, de ha már ott voltam, reméltem, hogy túrázni is tudok. Másfél órás vonatúttal elérhető a város, azt mondják az egyik legrégebbi Svájcban. A programban úgy írták, hogy 3 óráig lesznek koncertek, így úgy gondoltam, hogy utána nézgelődök kicsit a városban, majd felmászok a közeli Calanda hegyre, remélhetőleg nem derékighóban. Nos, a koncerteknek már fél éjfélkor vége lett, így eléggé meg voltam lőve. Főleg így fáradtan nem volt nagyon sok kedvem egész éjjel mászkálni még. Azért bejártam a jó nagy belvárost, van vár, kilátóhely hegyoldalban, patak, minden. De végül inkább csak beültem a vasúton, egy peronon lévő váró-melegedőbe és olvastam az útikönyvemet. Aznap éjjel én voltam az egyetlen csöves a városban :D Aztán nekivágtam, hogy elmegyek a hegy lábánál lévő faluba, hogy pirkadatkor nekiálljak a hegymászásnak (persze miért is vittem volna fejlámpát…). Az egyórás út végén csak nem akart még világosodni, gondoltam 5-kor már dereng legalább. Ott rostokoltam 1 órát még a faluban, semmi fény. El is fáradtam, gondoltam inkább megnézem a várost nappal és hazajövök a fenébe. Fél hétkor kezdett csak valamennyire fényesedni Kelet, úgyhogy soha többet nem számolok a napfelkeltére ennyire előre:P

Még néhány vicces dolog. Itt nem használnak sehol se függönyt, max sötétítőt. Viszont divat az ablakok előtt a redőny, akár automata is. Láttam már olyat, hogy az emberek az irodában szinte kint dolgoztak az utcán, semmi elválasztó, csak egy üvegfal a buszmegálló és a munkaállomás között. Amúgy van kétcsuklós trolibusz itt.

És a kedvencem: ha kinézek az egyetemi iroda ablakán, olyan kifutóba lehet belátni, ahol biológusok által megfigyelt állatokat tartanak. Alattunk vannak a szurikáták :D Amik ilyenek.

Azért no.

Nem olyan rossz hely ez. Most visszaolvasva az egyel korábbi bejegyzést, oktalan hőbörgésnek tűnik az egész, mert szerencsére azóta nem kellett túlórázni nagyon.
Igaz, hogy a szabadságot nem sikerült akkor kivenni amikor akartam, mert az ausztriai projekt nem jött össze. Na de majd Annával elmegyünk még valahova utazni, csak ki kéne találni és meg kellene szervezni :D

Meg most volt péntek-szombaton valeos csapatépítő, legalábbis piciny 40 fős osztályunknak. Alig volt, aki kihagyta, vagy 30-an voltunk. Sorversenyeztünk (amit mi nyertünk, a Pink Pancserek), vacsoráztunk (amellett, hogy délben még szusit is lehetett enni az ebéd mellé:D), elbuliztunk az IT-sek által összerakott zeneszerszám segítségével. Mondjuk ekkor már a túl sok üdítő miatt elég fáradt voltam.
Lényeg, hogy sikerült megismerni az embereket egy kicsit jobban, akikkel habár szinte közvetlen a munkakapcsolat, egy sziánál többet nem mond magától az ember. 
Másnap még kalandparkba is mentünk, ahol kötélpályákon lehetett majomkodni. Megint megetettek minket és délután sárkányhajóval vertük le a Királynő "ádáz" csapatát :D

Aztán még aznap este Annáék nyaralójába is eljutottam, ahol a csajszik főztek csirkét mindennel, itt kicsit jobban fogyott a csapatépítőre hiába vitt borom és kiveséztük az összes földrajzos témát fenntartható fejlődésestől. :)

Fárasztó, hogy a hétvégén kell élni. Főleg ha hétközben meg már falat is tudok mászni :)

Dolgozok.

mint az állat.

Egyrészt elvárják, hogy túlórázzak, noha nem létezik hivatalosan túlóra. Ha csak fél-egy órával maradok tovább a megszokottnál, az még semminek számít ráadásul, "le se csúszhatom".
Aztán ha hazaérek, kezdődik a második műszak, 3-4 óra térképrajzolás hőn szeretett nyomdászomnak. Néha elgondolkodom, hogy hol tartanék, hogyha főállásban csinálhatnám a térképeimet... És hogy megöltem volna-e már a nyomdászt az esetben.

Úgyhogy ma megengedtem magamnak azt luxust, hogy Nagyváradról hozott kolozsvári Ursus barna sört fogyasszak és mással is lesmirglizzem az agyamról az autóalkatrészgyárban rárakódott (véleményem szerint) felesleget.

ezegyöncélúönkifejezőposztvolt. mert.

Könnyed péntek esti kikapcsolódás

-e az, ha Szlovéniából szerzett malátás italt hörpölgetve szerkesztek térképet, miközben metállal smirglizem az agyamat?

Csak belegondoltam, hogy éppen mit csinálok és mikor. És ezt. :)

Köszönjük, hogy a vasutat választotta!

Amint már oly sokszor, most is az utolsó éjszakai vonattal próbáltam a megyébe hazajutni a Nagyfaluból.

Most inkább nem is azt írom le, hogy hogyan késett az utolsó vonat egy órát biztosítóberendezés és váltóhiba miatt annak ellenére, hogy semelyik irányba nem jött volna másik vonat már, hanem inkább összefoglalom, miért szeretek vonattal utazni és nem busszal a Székesfehérvár-Budapest viszonylatban.

Időfaktor: míg a busz alsóhangon is 1 óra 15 perc alatt jut el a Népligetbe, a gyorsvonat egy óra alatt is oda tud érni a Délibe. Viszont ha előbb leszállok, gyorsabb tud lenni a busz. Már ha nem kér minden második ember számlát és nem indul 20 perc késéssel még akkor is, ha időben beért valami Fehérváron túli településről (Veszprém, Ajka, Devecser, Sümeg, Salakszentmotoros), ami ugye ritka. És most csak az M7-esen közlekedő buszokat veszem figyelembe. És a busz még dusóba is tud keveredni Pesten, főleg az Osztyapenkónál és a Lágymányosi híd környékén. A falujáróként Pestre jutóktól mindenkit óvjon az ég. Mentem már 2,5 órát ilyennel. Vasúton van közvetlenül Fehérvárról induló személyvonat, ami (majdnem) mindenhol megáll útközben és messzebbről jövő gyorsvonat, ami csak Kelenföldön. Előbbi 1 óra 20-25 perc alatt ér a Délibe, utóbbi 1 óra - 1 óra 10 perc alatt. Persze a késések mindennaposak és a busszal ellentétben hatnak egymásra durván.

Gyakoriság: ütemesség van a vasútvonalon, tehát nagyjából meg lehet mondani, hogy napszaktól függően mikor mennek a vonatok. Pl óránként meg egy gyorsvonat és utána 15 perccel elindul egy személyvonat. Buszok gyakrabban mennek, ám csak este 9-ig, míg vonattal még 11-kor is el tudok indulni Pest felé. Hasonló módon 5 előtt nem indul busz, akkor is falujáró , tehát 7 előtt nem lehet busszal a Pestre jutni. Átellenben vonat nyáron már 3-kor indul.

Távolság: busszal csak a Sasadi út, Kosztolányi tér, Petőfi híd vagy a Népliget érhető el. Ezek szerencsére közel vannak a régi koleszhoz, a kedvenc kocsmákhoz, az egyetemhez illetve az utóbbi időben frekventáltabb Nyóckerhez, respectively. Vonattal pedig közvetlenül csak Budatétény, Kelenföld és a Déli érhető el, amiktől minden érdekeltségem csak sűrű-sötét BKV-zások árán érhetően el. Visszafelé viszont a busz viszont meg tud állni egy hobbitlukamhoz közelebbi megállóhelyen is, vivát.

Komfort: fontos faktor a közlekedési eszköz választásában, hogy a busz mindééég tele van. Legalábbis, amikor sietnék vagy nagy a cuccom. Az emberek benne ülnek egymás aurájában. Szuszognak, izzadnak, léteznek. Egyenként szépen berendeződnek a kettes ülésekbe, a bunkóbbak egyből a külsőre ülnek, hogy csak akkor kelljen maguk mellé engedni más embertársaikat, ha megteltek azok a helyek is, amiket szabadon hagytak az alapból ablak mellé ülők. Ezután lehet állni az ülések közti folyosón, egyre beljebb sasszézva a busz hátulja felé. Kapaszkodni egy-másfél órát más gyöngyöző homlokú szerencsétlenekkel. A (péntek) délutáni "lefelé" irányuló vonatokon kívül általában mindig találni ülőhelyet, ami még kényelmesebb is a buszénál. Persze gyorsvonatnál is úgy ülnek le az emberek, hogy lehetőleg minden fülkébe csak egy jusson, de még így is kevésbé lógnak bele a kis mizantróp aurámba, mint a buszon. A nyári vonatos bőrüléshez tapadások egy külön történet... De vonaton állni még mindig jobb, mint buszon, mert oda állok, ahova akarok és meg is mozdulhatok. 

Fontos a hőérzet szempontját vizsgálni. Buszokon általában van klíma. Sokszor azonban nem működik és a nyitható ablakok hiányában az utazóközönség kénytelen beérni a tető meglékelésével. Ugyanez a helyzet a személyvonattal, ám még azzal nem találkoztam, hogy a klíma itt ne működött volna. Az halál lenne ilyen nagyablakos zárt térben. Gyorsvonaton meg marad az ablakok lehúzása csutkáig (márha nem mászik vissza az magától) illetve kereszthuzat létrehozása a fülkékben. 

A zötykölődés miatt a buszon én speciel nem tudok olvasni, mert rosszul leszek, ha nem nézek ki az ablakon. Ez és a lábtér általános rövidsége miatt laptopot se tudok magammal vinni, hogy mondjuk dolgozzak az utazásra elvesztegetett idő alatt, még ha wifi van is általában a buszokon. Ellenben a vonaton nem rázódik ki annyira a lelkem, nyugodtan tudok olvasni, laptopozni, menetiránnyal szembe vagy háttal ülni (még a táj is izgalmasabb, nem csak az autópálya szalagkorlátját látni). Személyvonatokon van wifi is, meg malacorr, amiben tölteni is tudnék. 

Jegyet a buszra nem lehet előre venni, mindenki sorban tobzódik esőben, hóban, amíg fel nem jut, ráadásul ha nagy csomagod van, egyből a sor végére kerülsz, ha a busz hasába teszed és nem vagy elég szemfüles. Ha valaki számlát igényel, perceket adhat a menetidőhöz, bár vannak gyorsított, ámde nem túl hivatalos eljárások erre is. Vonatra előre kell (legalábbis Fehérváron ill. Kelenföldön és a Déliben) megvenni a jegyet, ami hátrány is lehet, de legalább nem emiatt késik a vonat. Ám ha elég jók vagyunk, automatából is lehet jegyet venni a sort kikerülve, vagy otthonról bankkártyával, ugyanezen automatákból mindössze egy számsor beadásával kinyomtatva. Vagy akár otthon is nyomtathatunk, de ezt én hosszadalmasnak találtam, időben nem éri meg egy ilyen szimpla jegynél. MÁV-.pénztárban még BKSZ-es bérletet is lehet venni, amivel ha rendelkezik az ember, a vonatutat máris csak a főváros közigazgatási határáig kell kifizetni, ami nem kis összeg kumulatíve. 

Nem utolsósorban a vonaton el lehet menni vécére, még ha a személyvonatokon csak 1-1 WC van kocsinként, bár legalább tiszták. A vonaton felállhatok, mászkálhatok, átülhetek, ha akarok, ha zavar az öregek bezzegamiidőnkbenezése, babák, neveletlen gyerekek nyavalygása vagy tuskók jelenléte. 

Egyéb: Itt jut eszembe, hogy a buszon jobbak a csajok :D Lehet, hogy csak koncentráltabban vannak jelen, mint a hosszú vonaton. Vonaton lehet szállítani biciklit, bele tudok nyúlni a nagy zsákomba, ha szükségem van valamire. Sőt, még bliccelhetek is egy darabon, ha a személyvonatra olyan megállóhelyen szállok fel, ahol nem adnak ki jegyet. Lehet, hogy nem is érdemlem meg az erkölcsi bizonyítványt, aminek a feladásával annyi szenvedés volt :D

És még egy érv a vonat mellett. Sör.
Na nem mintha. De megtehetném.


Szóval én a vonatot választom, ha csak tudom. End.

Vége van.

Vége van a BGF-nek. Nemzetközi szállítmányozási és logisztikai szakügyintéző lettem. Levizsgáztam. Végre vége a szenvedésnek. És még a már az ehhez hasonlóan vagy két éve betervezett új leptop is megvételre került.

Az utóbbi két napban beszéltem az államháztartás hiányáról, bemutattam a német főnöknek a hotel újonnan épült wellness centrumának marketingtervét, importáltam kozmetikai cikkeket Izraelből, cserébe 20 szürkemarhát küldtem Svájcba, elmondtam, miért fontos az alkalmazottakat jutalmazni, könyvkereskedő cég eredménykimutatását elemeztem valamint 25000 tonna szójababot fuvaroztam vízen Rotterdamból Mohácsra. És még a szakdogámat is megvédtem, amellyel tulajdonképpen bebizonyítottam, hogy lehet szarból várat építeni. Ezeket csak azért írom le, hogy emlékezzek rájuk. Meg h az esetleges olvasó lássa, hogy nem volt ez fenékig logisztika:P A vizsga elnöke Piszkos Fred volt, személyesen.

Meg is kell ünnepelni a dolgot, bebavasárnap vagy bebahétfő lészen tartva :)

Nem mintha olyan horribilis, indokolatlan mennyiségű szabadságom lenne most, merthát nagy annak a valószínűsége, hogy visszamegyek a szakmai gyakhelyemre dolgozni Veszprémbe. Annak ellenére, hogy ezt már május elején megbeszéltük, nem nagyon csípkedik magukat. De nekem se az életem célja, hogy sokáig ott dolgozzak :)
Mindenesetre addig el kellene menni vadvízi evezni, hogy legyen egy kis nyár is.

Addigis
Make ALL plans come true
See ALL the friends
Play ALL the games
Watch ALL the series
Sleep ALL night
Drink ALL the beer :D

Ma meg megpróbáltuk megnézni a Nap előtt átvonuló Vénuszt, de az 1999-ből itt maradt napfogyatkozásnéző szemüvegekkel a Napra lehetett nézni, de a Vénusz nem látszott, túl kicsi volt. A távcső elé meg nem tudtuk rendesen odaapplikálni a szemüveget, hogy látszódjon is valami, szóval szívtunk. De legalább már most 8 órája fent vagyok és hasznos dolgokat művelek a szabadidőmmel :D