Random leírnivalók

Ezeket most azért írom le, mert beleírtam a telefonomba anno, hogy el ne felejtsek megemlékezni róluk.

Szóval.
Dinnyés most megújuló vasúti megállóhelyénél a hetes út hídjának tövében felirat: KAZINCBARCELONA

A Déli pályaudvaron régebben fellógatott kitömött varjakkal tartották távol a galambokat a belső terektől és az aluljárótól. Mondjuk azóta ezek megszűntek. Biztos valakik panaszkodtak.

Meg azt kell még leírnom, hogy tavaly nyáron, amikor tiszteletemet tettem egy napig a Szigeten (tudjátok, az Andúinon, a tünde hajógyárak közelében lévő fesztiválon) miket láttam.
GWAR - szörnyes metál iszonyat jelmezekben, fröcskölő művér, levágott Hitler-Godzilla
Toy Dolls - 30 éves brit poénpunkvirtuózok, fejbedobtak egy mojitoval, egy lány órák múlva szedett ki egy zsályalevelet (vagymit) a hajamból
Hives - nem emlékszem, svéd életteli punkrock
Ska-P - hatalmasat táncoltunk Pannáékkal. Majdnem elvettem más lányok piáját, mert azt hittem, az enyéim letették, és ők meg elvették tőlük. De megállapodtunk, hogy megkóstolom és eldöntöm, hogy az volt-e az. Nem az volt. Jót nevettünk.
Firkin - magyarok ír kocsmazenét punkosítanak
Bad Religion - amerikai punklegenda, ez volt az utolsó. örültem, hogy tudtam állni még. De a tömeg megtartott
Alvin és a mókusok - azt hiszem, nem kell részleteznem
Children of Bodom - ha már ez is aznap volt, meg kellett nézni. Rossz volt a hangosítás, de az elejére mentünk a tömegnek azért
Ill Nino - ez meg a legjobb volt. Alig ismertük a bandát, mégis nagyon jót ugráltunk rá. És csak mi voltunk olyan élelmese Pannával, hogy a sátor oldalában felállított szélgép elé álltunk rázni a rőzsét. partyfotókat mégsem találtunk később :D

A sztorihoz hozzátartozik, hogy benn akartam maradni a napijegyemmel, ameddig ki nem szúrnak. Másnap 5-ig rendben is volt minden. Feküdtem a sátor előtt, várva, hogy mehessünk koncertre, már épp indultam volna, amikor megjelent az ÁVH, mondtam, hogy épp most ébredtem, de szépen megkértek, hogy sétáljak ki... Túl rendes állampolgár vagyok.

Találtam

„Az emberi lénynek ki kell tudnia cserélni egy pelenkát, megtervezni egy inváziót, kormányozni egy vitorlást, felhúzni egy épületet, írni egy szonettet, rendezni egy számlát, vigasztalást nyújtani a haldoklónak, utasításokat elfogadni vagy kiadni, együttműködni, vagy egyedül tevékenykedni, egyenleteket megoldani, elemezni egy új problémát, számítógépet programozni, főzni egy jó ételt, hatékonyan harcolni és becsülettel meghalni.
A specializáció a rovarok sajátossága.”

Robert A. Heinlein 


loptam a vadoszava.blog.hu-ról

Life is skittles and life is beer

Legalábbis a Kálvin tértől a János pap térig. Ahol is házi ill. kisüzemi sörfőzdék legjobbjait lehet megkóstolni az ún. Főzdefeszt keretein belül. Nem olcsó, de támogatni kell a tehetséges sörmestereket.
Három kicsi naspolya tiszteletét is tette itt a minap, hogy bekóstolják a bekóstolnivalót.
Ezt tulajdonképpen azért is írom le, hogy megmaradjon, miket is ittam:)

Kipróbáltam a fóti mézes-narancsos gyömbérsört, aminél konkrétan meglepődtem, hogy hideg volt a dolog, amit a pohárba kaptam. Márcsak a név geilsége miatt is valami forraltbor-szerűre számítottam. Pláne, hogy narancskarikát tűztek a poharamba:D Viszont ennek ellenére teljesen sör, és nem valami hígított ráádler-lötyi. Hadd ne parodizáljam ki a hozzáértő sörkóstoló blogokat, lényeg, hogy kiéreztem a narancsot. A gyömbér alatt nem tudom, mit kellett volna érezni, volt benne valami fura az tény. A kofola jutott az eszembe róla. Nem jó viszont az utóíze. Tominak, aki a köleses sört tesztelte ugyanekkor Jászdózsáról, pedig pont az tetszett benne. Egyébként ez a köleses ízlett nekem az este folyamán a legjobban. Ha vasárnap még visszajutok, ki kell próbálni okvetlen.

Második versenyző volt Katus befuttával a feketeribizlis Kissler sör Dombóvárról, amihez járt kis sportcsapatérahajazó zászlócska, valamint fűtött helyiség Frank Zappa személyében. És vicces szórólap. De maga a sör is jó volt, ez sem úgy ribizlis, mint ahogyan az átlagbodzás bodzás. Nagyon jó volt. Tényleg.

Miután nem tudtuk eldönteni, hogy bemenjünk a már általunk ismert békésszentandrási söröket kínáló helyre, egy nagyhangú utcai csapos segítségével a Palóc söröket ismertük meg Balassagyarmatról. Szerencsére ezek fogyasztásához is be tudtunk ülni egy pincecsehóba, ahol éppen a végét járta egy blues-zenekar is. Én búzasört ittam a célnak megfelelő műanyagpalackból. Mivel ez az előzőekkel ellentétben fél liter volt, a hazaútig kitartott. A barna és világos változatot, amit a többiek kóstoltak, annyira nem találtam különösnek. De a búzasörről se mondtam volna meg, hogy búzából van:D De rá se volt írva a búza, mint összetevő :)

Még meg kellett kóstolnom a Grabanc elnevezésű tavasszal díjnyertes sört, amit az Armando Otchoa művésznevű mester főz Budapesten. Annyit tudtam meg róla, hogy felsőerjesztésű amerikai típusú sör. Nem mintha ezzel okosabb lettem volna. Finomnak finom volt, tényleg más, mint a megszokottak, de különösebben nem különös. Biztos tudják a tutit, akik ezt díjazzák.

De mivel nem akartunk több pénzt kiadni az irreálisan drága sörökre, ezért a Hamahamára hangolódás jegyében megkerestük a Mátrát, ahol a szokásos fantasztikus zsíroskenyérre be kellett neveznem, valamint rozét és muskotályt ittunk.

Szóval nagyon jó volt. Tenx for káming.

Kis napi ömlesztett

Napi Petőfi Rádió Top Hit

És valóban. Pesten még tart a nyár.

Napi vicces kép

Amely a hindu, buddhista és más indiai vallások imakezdő hangjával játszik, de először nekem az jutott az eszembe, hogy a buddhisták passzív ellenállására rímel.

Napi Basszus

Majd meglátod.

Napi bunkó

Eszembe jutott az az élmény, amikor majdnem a képébe röhögtem valakinek Érden a múltkor.
Megyek reggelfelé a vasútállomásra. Épp beérkezett Pest felől egy vonat, sokan szálltak le róla. Köztük egy kiéltnek tűnő nőszemély, aki nagy léptekkel és hatalmas hanggal közeledett az őt váró (feltételezem) faszijához, valószínűleg életében ezen a helyen először. Tehát a sok érdi ember közül ez a hang hallatszott ki.
- Hát hova hívtál te? Miféle alpári hely ez?
Azt hiszem nem tudom leírni azt a tarkóncsapnálaklapáttal-érzést, amim akkor volt. Vajon milyen lehetett a helyieknek. És hányan gondoltak vajon arra akkor, mint én, hogy mennyi de mennyi ezerszer lepusztultabb vasútállomás vár még Pesten felújításra, és hogy lehet az, hogy a talán még két éve sincs, hogy átadott állomás Érden máris hogy néz ki.

És végül.

Napi Menü

Rántott gombafejek saját kezűleg.
És remélhetőleg némi sörkülönlegesség a Somló utcából a Gellért-hegy lankáin :)

Ez az egész dolog sokkal poénosabban hangzott a fejemben. Mostmár mindegy. Hupsz:)

Zenei körkép kicsit

Ma az öcsém megkérdezte, milyen zenét hallgatok mostanában. Nem szokta. És én se szoktam ilyesmin elgondolkodni, hogy éppen vannak-e nálam ilyen trendek:D
Úgyhogy összegyűjtöttem kicsit (talán leginkább magamnak, hogy emlékezzek:), hogy mennyire tág/szűk zenei mezsgyéken mozgolódom mostanában.
Kár, hogy szavakba azt nem lehet önteni megfelelően, hogy miért jó ez nekem...

Először is van ez a noname indusztriális metál Kanadából. Egy ember csinálja a saját gyönyörűségére, és ingyen adja. Térképet nagyon jó csinálni közben :)



Aztán van a feröer-szigeteki folk metál, ami elég hosszú ideje mindig aktuális, főleg a kórusos részek miatt. Ők megteszik azt a szívességet, hogy nem hörögnek. És nem is távoli szigeteket jelent a Feröer, hanem birkát. Ennyit a nyelvészeti megérzéseimről.



Maradjunk északon és vesszünk el a norvég Lumsk zenéjében. Trollokról énekelnek általában lassú számaikban, nem ritka a trombita sem. Nálam veri a Nightwisht.



Egy huszárvágással teremjünk az Egyenlítőn, de még mindig maradjunk a folk-metál háza táján. Ez errefelé igencsak mást jelent. Szingapúri arcok zúznak Shiva segítségével "védikus metált". Ommm



Még délebbre megyünk, mert Parkway Drive-ot is hallgaték. Szimpatikus metalcore Ausztráliából. Meg úgy tűnik szörföznek is.



Végül, de nem utolsósorban hajrá ezeknek a srácoknak, akik nagyon fehérváriak és nagyon jól tolják az ipart az experimentális metál szcénában, ha szabad így kifejeznem magam :D Be kéne futniuk igazán. Vagy legalább koncertezniük.
Itt van mindenük: http://soundcloud.com/rednekk

<iframe width="560" height="345" src="http://www.youtube.com/embed/sdb2wJV5FN4" frameborder="0" allowfullscreen></iframe>

Hegyalja Fesztivál II.

Mivel, hogy jöttek Zsoltiék, kellett kicsit mászkálni velük, ezért viszonylag későn álltunk neki direkt koncerteket nézni. Depressziót mondjuk hallottuk jórészt, de az bárhol, bármikor :) Konfliktkor meg még tollászkodtam/aludni próbáltam.
Najó, Tomi kedvéért:P


A Rómeó Vérzikből annyi esett le a sátor messzeségében, hogy mindenkit meg akarnak dugni. Meg kellett keresni Zsoltiékat, nehogy eltévedjenek. Ja és egy kikötött csónakban aludtam kicsit a Bodrogon.

Így hát Dalriadára mentünk először. Ez ilyen dupla. A képek és zene összefüggés(telenség)ét most ne firtassuk, az az apropó hogy az első az kedvenc, a másikban meg a Korpiklaani énekese is énekel finnül, és ez most megesett élőben is, tökrészegen. Ennél több embert csak PASO-koncerten láttam színpadon egyszerre.


No, ezután Isten Háta Mögöttre nem nagyon jutott idő a környezetbarát söröspohár újratöltése miatt, meg közeledett a Guano Apes kezdése, ami ritka helyen esik mindig ugyebár. Sajnos nagyon erőltették a visszatérő albumukat, aminek annyira nem örültem. A klasszikusokat úgyis ismeritek, de a kedvencemet nem biztos.


Na de azért az nem maradhatott ki, amit valahol a 2000-s évek legnagyobb magyar rockszámának szavaztak vagy mi. Legalábbis én megszavazom.


Mivel képesek voltak a Korpiklaanit egy időpontba tenni a Guano Apesszel, csak pár számra tudtam odaugrani, mert azért az kell. Amúgy a vodka finnül viina. De annak ehhez most kivételesen nincs köze:P


És még ugyanekkor volt az Alvin is, a legkisebb színpadon, hogy ezt is említsem, szóval maximális gratuláció... No, de jött a Slayer, hogy lekaszaboljon 60 hangfallal. Nekem igazából nem tetszett így előismeret híján, de a közelben tűzzsonglőrködők és az égen jókor cikázó villámok azért csináltak nem kicsi hangulatot. Ezt, amit ismertem, meg el el se játszották. Régebbi, mint én.


Ezután meg már a Foreign Beggars nevű érdekes elektronyos zenét nem volt fülem megnézni.
Viszont volt még PICSA a Narancsterror ellenére ;) Basszus, már ők is 20 évesek.
Ez is olyan, hogy nem lehet legkedvencebbet választani. Ezt viszont játszották:


Utolsó nap találtam egy Sárit, úgyhogy mindig volt kivel koncertre menni. Eveztünk is négyen.
Zeneileg meg meg kellett nézni az Alejandrot, bocsánat, a Heliát, a nyitottság jegyében. Azért a többi szám se volt rossz fültágítós emberektől :P.


PASO-hoz meleg volt nagyon, de azért arról mindig kiderül, hogy jó, bár én mindig az ellenkezőjét hiszem. Kedvenc azért megvót.


A Raunchy nem "karcolt be" annyira, szóval attól még, hogy dán, nem biztos, hogy kiváló:D Úgyhogy inkább lángos evődött?


Viszont a Blind Myselfen (is) összefutottam Brí-beli évfolyamtárssal, eldumáltunk, miközben körbehajtották körülöttünk a vonatozókat. Igen, ez Beatrice-feldolgozás :)


Kötelező program volt a Ska-Pécs, akik strandlabdákat rugdalva spanyolul éneklik a SKA-P-t. Meglepően jó minőségű koncertvideót találtam róluk. Azóta kicsit már profibbak :D


Ezután egy számomra tök ismeretlen bandát, a Kerekes Band-et néztük meg, akik egészen firkini magasságokban keverik a népies zenét a mindennel. Sőt a Rage Against The Machine-tól is eljátszották a Killing in the Name of-ot. One more drink, Lacikáim? Szóval ilyen kell még majd.


És akkor jött az utolsó várva várt. Azt se gondoltam volna, hogy ennyien ismerik egyáltalán Magyarországon a Heaven Shall Burnt. Hatalmas koncertet csaptak, a nép már magától talált ki különbnél különb pogózós játékokat. Még eveztek is a vége felé. Szóval hatalmas volt. Pont ilyen. Német metalcore mély szövegekkel.


Úgy az egész Hegyalja. Úgy, ahogy volt. Asszem eddigi legjobb fesztiválélmény. Zeneileg mindenképpen a legintenzívebb. Na, erre való a blog. Memória azoknak, akik elfelejtem azt is, hogy milyen számban és személyben kezdem a mondatot.

Hegyalja Fesztivál

(videjós megaposzt)

Na, e köré most nem kerítek gyűrűkurás sztorit, lényeg, hogy a Széltető alatti bortermő városkában rendezték a folyóparton. Még kenuztunk is a belefolyón, mint egyszer már. Találtunk trollokat a híd alatt. De ezek sátorban laktak és Slayert hallgattak.

Valamint finom a töltött lángos, és a sátrak hamar felmelegszenek. Megmásztam a Széltetőt is, szerencsére a motoros nazgulok nem láttak meg, csak a fesztiválon odabent találtak meg egy koncerten azt hiszem, mert az egyik eléggé bordán szúrt a könyökével, egy másik meg a nyakamat célozta.
Másik napon meg elmentem az eposzi nevű Rakamazon át (ide gyalog) a harmadik faluba, ahol megnéztem a földvárat, ami nagyon ősi, még az másodkorban építették a rohírok.
Ja és persze jött egy hobbittárs is, aki itt le lett törpézve. Így jár az, aki ember-barátnőt választ :P Meg sok más ismerős és pajti lehetett volna illetve lett.

No akkor ide meg rakok videókat azokról/tól, amiket láttam. Azt hiszem nem leszek kicsinyes és olyat is beteszek, amibe csak belenéztem akár de tetszett. Figyelem, a dalszövegek illetve zenei stílus nem mindig tükrözi a szerzőt :D Legalább időrendben vannak.


Epik Madonna-feldolgozás


Supernemtől nem tudtam melyiket raktyam ide, de ezek mentek a fejemben, miközben én meg a hegyre.


A furcsamikrofonú és iszonyatrasztájú Amorphistól szintén nehéz választani, mert nem azt játszották, amit ismerek. Ezt hiányoltam:


Az Airbourne meg nem más, és most plagizálok, mint az ausztrál AC/DC. :P Tényleg nagyon-nagyon jó lett volna.


De ezt annyira nem nézhettem, mert kötelességemnek éreztem, hogy végigtáncoljam a Toasterst. Kinek van még 30 éves működő kenyérpirítója?
Ilyen volt, csak a kellő helyekre Hungary volt beszúrva. Oh, shit! Oh, shit! SKAndálása :)


Scooteren meg nem voltam utóbbi kettő miatt, de nem bánom :) Töpp-töpp-töpptöröröpptöpptöpp skandálás így is volt négy napon keresztül bárhol. Ez volt az első nap. Ez elég hosszú lesz így, de legalább a saját memóriámat is segítheti h mit láttam.

A nap végére meg maradt a Parkway Drive, a szintén ausztrál szimpatikus-metalcore. De ilyenféle pogókat még életemben nem láttam, mint ott. Aztán kiderült, hogy nem ritka a circle-pit a hegyalján :D Poénos volt, hogy a törött lábú gitáros tolószékben és bukósisakban játszott, a másik meg kalózsapkában. Erről is van fesztiválos felvétel, if interested.




Másnap zeneileg először belenéztem a Sear Blissbe, csak mert érdekelt, milyen a black metál trombitával. Érdekes és jó.

Ezek után azt kell mondanom, hogy Watch My Dying, méltatlanul világosban.


Ezután a Kiscsillagot akartam megnézni, de nagyon érdektelen volt, a Bloody Roots meg épp ellenkezőleg. Most legyen Bloody Roots? Dehát az Sepultura! Onnan a név, el is játszották, de akkor már sajátot. Sajna élőben jó csak. Ajánlom Pavarottit is.

Aztán Pennywise, az egyik várva várt. Ráadásul az Ignite magyar származású énekesével jöttek, úgyhogy volt A csitári hegyek alatt... is :D Szóval nagyon nagy volt. Jaj.


És akkor még csak most jött a Mastodon, hogy leharapja a fejünket. Sajnos a dob elnyomta a gitárok virtuozitását, de azért úú.


Inkább a másik két napot egy másik bejegyzésben jegyzem be :)