Északon IV. - Halmstad, Göteborg, haza

Miután visszavitt minket a busz Halmstadba, még várt ránk vagy ¾ óra gyaloglás a város átellenes felén lévő szállásig. Viszont közben legalább láttam a látványosságokat. Van erőd itt is, pirosra festve, múzeumhajó, a folyó, aminek a neve Nissan, a főtéren bikát fojt vízbe egy szobor, itt van a nagytemplom, és van itt is pár hangulatos utca (pálmafákkal). A belváros északi kapuján kilépve egy parkerdőn át kell menni, ahol 3 km-s kivilágított futópálya és szabadtéri múzeum van, kilátóhellyel. A Zsolttal együtt itt lévő magyarok éppen gulyáspartit tartottak, sajátos hangulatban :D De a gulyás finom lett, nem csak mi voltunk éhesek.

Halmstad főtere

Másnap bringázás volt tervben. Zsolttal és a szomszédjával, Norbival mentünk el Tylösandra, ami elvileg Svédország egyik leghíresebb strandja, 6 km-es homokos part. De a közelében van mindenféle parttípus, nagy sziklák, kis sziklák, kavicsok, pataktorkolatok… 34 km-t mentünk összesen, nagyrészt terepen. Kiépített gyalogösvény visz végig a parton a várostól a strandig. Noha a fürdés ki volt zárva, azért vicces volt. Ezeket a helyeket leírni nem nagyon tudom, beszéljenek a képek. A homokdűnék, az azokon átvezető fapallók, a sziklák, a Tylön sziget, az élesen változó parti növényzet, a felhagyott bánya-szerű kikötők, ez így együtt nem csoda, hogy népszerű turistalátványosság. Grilleztünk is :D Vettünk egy jó nagy húst, kolbászokat meg egy mobilgrillt, amit végül egy kis szénnel a szomszéd ex-tábortűzből sikerült felturbózni, hogy meg is süljenek rajta a dolgok. Pöpec találmány. Vettem filmjölköt, ami a kedvenc tejtermékem valaha is, olyan mint az aludt tej, vagy a kefir csak mégis egységes állagú. Visszafelé már betonon mentünk, mindenesetre a tengerpart kiszívta az energiát, a maradékot meg pálinkával oszlattuk el a szálláson.

Tylösand felé - sziklás

Tylösand maga - homokos

Másnap viszonylag korán elindultam haza, majdnem 24 órán keresztül jöttem Zürichig. El kellett először mennem nyomtatni a buszjegyemet a buszpu.-n túl lévő egyetemi könyvtárba, a Trade Center, Halmstad legmagasabb épülete tövébe. Ennek ellenére nem kérték a buszon a jegyemet, csak a számát. Göteborgba kellett elbuszoznom, innen pedig kijutnom a közelebbi City nevű reptérre. De indulásig annyi időm még volt, hogy körülnézzek újra kicsit a városban. Göteborgban vettem még egy jó csomó gumicukrot a kolis népemnek. Svédországban minden sarkon van egy bolt, ahol mindenféle édességet lehet kapni, olyan édesszájúak, hogy még a kenyér is édes. Ahol én vettem, ott is egy egész fal tele volt ezeknek az ún. Godisoknak a dobozkáival, amiből kilóra lehet venni. Ha száz féle nem volt, egy sem. Itt csak a folyóparton nézelődtem egy kicsit, meg az opera mögött ettem némileg. Aztán átgyalogoltam a nyitható öböl feletti hídon (a híd nyitható, az öböl átúszható), aztán végül hiába futottam, az orrom előtt elment a reptérre tartó busz.  De utánamentem egy másik busszal, ahol át kellett szállni ott meg inkább nem vártam a következőre, ki tudja mi van a reptéren, inkább leálltam stoppolni. Egy közterület-fenntartónak tűnő mókus hamar fel is vett és az eddig látott legkisebb nemzetközi reptéren találtam magam ortályozó olaszok és mindenféle bevándorló között.

Göteborg

Késve is indult a gép, de a nagy tömeg ellenére mégis az ablakhoz fértem. A göteborgi szigetvilág megcsodálása után viszont felhők voltak alattunk, úgyhogy inkább ugrok oda, hogy leszállt a gép Bergamoban. Ott miután vagy negyed órát álltam sorba, hogy a nagy címletű eurómat felváltsák, mert nem vette be a jegyautomata. Végül  csak elindult velem az x-edik transzferbusz, gesztikuláló olaszokkal megrakodva. Vettem vonatjegyet és nyakamba vettem a várost. Találtam még nyitva tartó boltot, annyival nem olcsóbb, mint Svájc, meg hordkapacitásom se volt sok, de azért még ma is azt eszem, amit ott vettem :D De Bergamoban a fellegvár a lényeg. Ilyet még nem láttam. Vissza kell menni, az tuti. Akkora vár, mint a budai, 30 méteres falakkal körbevéve mindenhol, középkori épületekkel tele, templomok, céhek, paloták, minden van itt. Kár, hogy ilyen későn jártam ott, be is sötétedett, meg a szusz is kifogyott a fényképezőből. Magyar turistákkal itt is találkoztam, mint Osloban és Milánóban is. Két oldalról fogaskerekűvel is fel lehet jutni, és kis rejtekes gyalogutak is vezetnek fel. Legkirályabb olasz hely. És legjobb, hogy nem ilyen kikent-kifent, hanem ahol kell ott romos, lepattant, kellemesen csalódtam.

Bergamo, fellegvár

Ezekután viszont a másik irányban csalódtam, amikor olyan vonat vitt át Monzába, amihez foghatón csak Romániában ültem. Szóval nem mindenki előtt kell a MÁV miatt szégyenkezni, higgyétek el. Viszont ez is emeletes volt, mint a svájci elővárosiak. Monzában még várhattam a hazavonatra két órát, úgyhogy itt is meglestem egy kicsit a híres belvárost. Fikarcnyit se láttam belőle ahhoz képest, amit lehetne, pláne nappal. Van hangulatos patakja, hatalmas dómja, jó kis sétálóutcái, nagy terei, és egy műanyag dinoszaurusza. Ide se ártana visszajönni egyszer. Itt van amúgy az olasz Forma-1-es pálya is, de az kb azóta nem érdekel, amióta nem underground Rubens Barrichellot kedvelni :) Végül csak eljött a vonat, ami Chiassoig vitt, épphogy át a határon. Szerencsére nem zárták be éjjelre a vasútállomást, úgyhogy tudtam ott várni a 3 órával később, 4:44-kor induló Zürichbe tartó vonatra. Pont emiatt mások is vártak ott, minden váró tele volt fetrengő emberekkel. Nem feltétlenül bizalomgerjesztőkkel. Ráadásul dumáltak, mászkáltak, nem voltak tekintettel arra, hogy más aludna. Rendőrök is mászkáltak fel-alá, azért ez megnyugtató volt. Kivéve, amikor egy embert bilincsben vittek el. Szerencsére 4 órakor már felülhettem az addig is ott veszteglő vonatra, de összességében 2 óránál többet biztos nem aludtam rajta Zürichig. A vége felé meg már meg is telt oda igyekvő ingázókkal, akiknek szerencsére nem nyáladztam rá a vállára álmomban. Hiába voltak szépek a hegyek, nem akartam nyitva tartani rájuk a szememet. Zürichbe megjővén eljöttem még a koliba, és gyors zuhany után irány az egyetem, ahol egész nap kornyadoztam és iszonyat kontraproduktív voltam.

Ma pedig a Kreuzplatz mögött égett egy autó, láttam a trolibuszról.

Vége. Majd írok itteni dolgokról is mostmár, na.

Képek: https://picasaweb.google.com/pjeszenszky/HalmstadTylosandGoteborg?authkey=Gv1sRgCMHS4quC9qi19AE

BErgamoról meg itt: https://picasaweb.google.com/pjeszenszky/MilanoBergamo?authkey=Gv1sRgCKyCnPyx4c30tQE

Bányából tengeröblöt

Kronhuset, fegyvertár, Göteborg

Bergamoi fellegvár távolról

Fellegvár főtere

Északon III. - Øresund

Lényeg, hogy durván nem tudtam aludni, pedig lejártam a lábam Osloban. Halmstadban felszállt Zsolt is, aki 10 km-t gyalogolt a szállástól a buszállomásig, mert ez a busz nem megy be a városba, csak megáll a szélén…  Helsingborgban aztán lepattantunk a buszról és nem lévén nyitva semmilyen étellel kecsegtető hely, át is kompoztunk Dániába 20 perc alatt. A Hamahama-ízű fáradtságról inkább nem beszélek, megvolt. Reggel 7-kor szombaton nagyon kihalt tud lenni egy dán középváros, mint egy zombifilmben. És spanyol módra szemetes is volt. Ezt később mondjuk feltakarították, de látszott, hogy buli volt. Díszes vasútállomás áll szemben a helsingöri várkastélyerőddel, ami majd egy évezrede ott áll, és mindig nőtt egy kicsit. Kiterjedt vizesárokrendszere van és közte meg a vasútállomás között van az épp felújítás alatt álló kikötő, amit ezért meg kellett kerülni. Szóval gyalog messze van a kastély a kompkikötőtől. De maga a belváros is szép. Egységes dán stílusú házikókból áll, a nagyobbakban bolt is van. Főleg alkoholbolt, mivel a svédek nem a látványosságok miatt járnak át ide. Nagy tételben veszik az alkoholt, mert otthon nagyon drága és 3,5% felett csak a Systembolaget nevű állami áruházakban lehet kapni. Mondjuk ott van választék, ha ki bírod fizetni. Mivel a kastélyban a kiállítás csak 11-kor nyitott ki, addig bóklásztunk a belvárosban és a vár körül. A belváros egyik terén bolhapiac kerekedett, ahol gyerekek árulták a megunt játékaikat, jó ötletnek tartom az ilyet. A vár körül pedig rengeteg horgász működött nagy hatékonysággal. Megfogták a napi betevű tőorrú halakat. Sokan kisebb hajókkal himbálóztak a parti vizekben. Úgy tűnik, ilyenkor rügyeznek a halak leginkább.

Helsingör vasútállomás

Helsingöri hangulat

Hamlet vára

A vár belülről kicsit csalódás volt, nem nagyon volt benne berendezés, mondjuk én elsősorban az építészetet szeretem, de hát azt meg láttam kívülről. Itt van viszont Európa egyik legnagyobb bálterme, ami tényleg hosszú. A várkápolna is nagyon műves. A teraszokon ágyúk és zászlók vannak, azon túl meg kilátás a tengerre és Helsingborgra. De azért maximálisan érdemes volt megnézni.

Nagy bálterem

Várkápolna

Úgy döntöttünk, hogy még a hazabusz előtt megnézzük Helsingborgot is, ahová visszakompoztunk. A hajón is van szeszbolt, ahol még adót se kell fizetni. Engem állatos sörökkel ismertettek meg itt amúgy. Ittunk halmstadti Krokodilt, falkenbergi solymoslogójú Falcont és a dán rinocérosszal ellátott brutálisan erős Brutalist. Helsingborg annyira nem gazdag látnivalókban, főleg hogy előre nem készültünk fel belőle, így csak kóboroltunk egyet a városban. Ez is ilyen üdülővárosnak tűnik, aminek nyáron van igazán forgalma. Van egy nagyon szép városházája, ami egyből a győrit juttatta eszünkbe. A helyi várnak már nincsenek meg a falai, csak a dombra felvezető kapulépcső és a lakótorony, amin viszont az ukrán zászló leng (ilyen vékony zászlókat lengetnek sok helyen svédek és norvégok). A kórház épülete is elég szép és két míves templom is van. Pár sétálóutca is hangulatos. A főtéren egy kombájn volt kiállítva, lánctalppal.

folyt. köv.

Képek itt: https://picasaweb.google.com/pjeszenszky/HelsingborgHelsingor?authkey=Gv1sRgCJLUg-OL1_D75AE

Helsingborg városháza

Vára

Gusztáv Adolf-templom

Ilyen volt a helsingöri vár

Ilyen lett végül

Északon II. - Oslo

A reptéren nem volt semmi fennakadás és el is indult a gép át az Alpokon, Németország és Dánia felett az Oslotól délre fekvő Rygge reptérre – hozzá kell tenni, hogy Oslot 3 reptér szolgálja ki, de egyik sincs 60 km-nél közelebb hozzá. Fél éjfélkor érkeztem meg. Hiába vitt el az ingyenbusz a faluba a vasútállomásra, nem fogadta el a bankkártyámat a jegyautomata, a másik kártyámnak meg elrontottam a pinkódját háromszor úgyhogy majdnem ott maradtam a fogcsikorgató 5 fokban (a milánói 25 után). De a buszosbácsi rendes volt és visszavitt a reptérre ingyen, ahol tudtam transzferbusszal bemenni végül Osloba.

Alpok felett

A hostelt hamar megtaláltam. Elég gyanús egy hely volt, de a rendőrök is éppen odabent hesszeltek. Az első szobában, amit mutattak, nem is volt üres ágy, de a másikban se volt sok köszönet. Azért nem tűnt el semmim szerencsére. Sajnálom azokat, akik hetekig-hónapokig így kell, hogy lakjanak, mire munkát és albérletet találnak bevándorlóként. Még az ágyneműhuzat is feláras volt, ezért vittem magammal – hálózsákot nem fogadták volna el, lol.

Reggel viszont a nyakamba vehettem a várost. Volt 14 órám, hogy a legtöbbet kihozzam életem eddigi legészakabbi helyéből. Alapvetően nem az a rengeteg ó- és középkori emléket felvonultató város, de érdekes helyek vannak benne és sokszínű. Már bőrszín alapján is:) Rengeteg a bevándorló itt is, mint a már látott skandináv városokban. A villamosok eleve megérnének egy misét, mert kékek és meglepően öregek. Napijegyet vettem, mert már 3 utazástól megéri és ugyanennyibe került volna bringa bérlése egy napra, azzal meg csak nyűg lett volna illetve nem lett volna túl nagy a hatótávolságom.

Opera

Először az Operát néztem meg, ami egy modern műremek, mindenféle ferde falakkal és kilátással a tetejéről. Több hajóra számítottam az öbölben, de valószínűleg az ipari szállítások máshol bonyolódnak. Körbesétáltam a tengerparton a város jelképének számító városházáig, ami két hatalmas téglatömb, a helyszínen eléggé tekintélyt parancsoló. Közben megnéztem az Akershus erődöt, ami egész jól megmaradt az újkorból. A Rådhus – városháza mellől átkompoztam Bygdøy szigetére, közben kedélyes amerikai asszonyok mesélték el, hogy ők azért vannak itt, mert Svédországban vettek Volvót és emellé járt két ingyen repjegy és a hazaszállítás is ingyen lesz, eljöttek tesztelni a kocsit, körbejárják Skandináviát… A sziget a faházairól híres és a Viking hajómúzeumról, amit meg is néztem. 3 temetkezésre használt egész jó állapotban megmaradt, rekonstruált fahajó van itt kiállítva, meg egy kis törilecke, nagyon tetszett. És a jegy még a történelmi múzeumba is jó volt. Visszabuszoztam a városközpontba és megnéztem a közeli királyi palotát. Éppen őrségváltás volt, mindig kifogom:) De a lovasrendőrök szétkergettek, mert beleálltunk véletlenül a zenekar útjába. Aztán a helyi Andrássy utat megnéztem a palota és a Parlament között, a nemzeti színházzal és az egyetemmel. Megnéztem a töri múzeumot is, nem egy nagy variszkusz, de azért elég kiterjedt kiállításai vannak. Aztán mire valami kaját kerítettem, eltelt egy csomó idő.

Viking hajó a 10. századból

Elmentem metróval Holmenkollenbe. Igazából föld alatt kb 10 állomása van a metrónak, azon túl inkább a HÉV-re hasonlít. A portói metróval tudnám összevetni. Idetojom a térképét. Azért mentem Holmenkollenbe, mert ott van a híres síugrósánc és olyan igazit én még nem láttam testközelből. Hatalmas! És a kilátás is nagyon jó volt, belátni egész Oslot. A mellette lévő sílövőpályán meg találtam egy csomó töltényhüvelyt. Érdekes módon visszafelé ez nem érdekelte a reptéri ellenőrzést a táskám tartalma között, csak a tusfürdőmet túrták elő, amivel felrobbantani terveztem a gépet. Kifelé pedig az se érdekelte őket:) Itt a síugrósánc mellett van még egy templom, és épült egy kisebb sánc is, ahova fel is tudtam lógni. Nagyon durva. De azért mégis furcsább érzés volt a szakadt, széteső mátrai sáncra felmászni. Amúgy még hó is volt a környéken egy kicsi.

Holmenkollen síugrósánc

Ezután visszamentem a központba, hogy csekkoljam, honnan is megy a buszom, aztán megnéztem még a katedrálist kívülről, mert éppen mise volt, aztán pedig a modern üzleti negyed, az Aker Brygge felé vettem az irányt. Közben meglestem a Parlamentet, ami egy nagyobbfajta kastélynak tűnik. Aztán a Városháza árkádjai alatt végignéztem az északi mitológia legendás szereplőit 8-lábú lovakon és isteneken át sárkányokig és világfáig. Az Aker Brygge építészetileg nagyon tetszett nekem, itt a modern nem a svájci-osztrák betonromantikát jelenti. Innen el akartam menni az Ekeberg nevű másik hegyre, ahonnan gondoltam, láthatom majd jól a naplementét. Ehhez képest már a tövében sötét volt, de legalább láttam a város Nagykörútját az odaúton. Itt Ring 1, Ring 2 és Ring 3 néven futnak roppant kreatív módon. A hegytetőn meg nem volt kilátás se úgyhogy visszabuszoztam a központba és megnéztem belülről is a katedrálist, ami belül az egyik legbarátságosabb templom, amit valaha láttam. Eleve hirdetik magukat, hogy térjen be az ember éjjel pihentetni a lábát:)

Parlament

Ezután pedig próbáltam felszállni a buszra, meglepő módon tele volt. Kiderült mondjuk hogy egészen Koppenhágáig megy, jórészt bevándorlókkal a fedélzetén. Nem csoda, a vonat sokkal drágább, viszont hosszabb ideig is megy. Ki érti ezt.

folyt. köv.
Képek itt: https://picasaweb.google.com/pjeszenszky/Oslo?authkey=Gv1sRgCK2gvrS78a-HaQ

Oslo egy képben - síugrósánc, hajók, városháza, erőd

A sétány a parlamenttől a királyi palotáig

Városháza

Aker Brygge modern üzleti negyede

Északon I. - Délen

Hosszabb bejegyzés következik.

Elszántam magam arra, hogy most már beszámolok a dolgokról, amint történnek, hátha érdeklődésre tartanak számot.

Most viszont sikerült hosszabb időre eltávolodnom a lakóhelyemtől, nem csak egy-két napra mentem valahová. Meglátogattam ugyanis egy barátomat, akit a hadsereg elszólított Svédországba. Csütörtöktől hétfőig voltam távol, ezalatt 5 országot érintettem, megjártam 9 várost és mindenféle közlekedési eszközt is. Próbálom azért fogyasztható rövidségűre fogni magamat.

A költségminimalizálás jegyében folyt az egész ügy, nettó 24 órát töltöttem a megfelelő repülőtér-kombinációk összeválogatásával. Ugyanis Zürichben ritka a fapados, mint a fehér Gandalf. Elérhető közelségben van viszont vagy 10 reptér, amit végig kell csekkolni csak az indulási oldalon. Érkezési oldalon pedig figyelembe kellett venni, hogy kirándulni is akarhattunk volna Skandináviában mielőtt meglátogatom Zsoltot Halmstadban, ezért Koppenhágától Stockholmon át Osloig itt is mindent be kellett vizsgálni, ráadásul a dátum is képlékeny volt. Aki már keresett valaha olcsó repjegyet, az átérzi a helyzetet. Viszont rátaláltam a skyscanner.hu-ra, ami mindennél hatékonyobban vet össze mindent mindennel J Úgyhogy ezúton is ajánlom. Ezután már csak a transzferköltségeket kellet kiszámolnom mindenhová és mindenhonnan. De legalább a jövőre nézve lett egy táblázatom, úgyhogy akár kérdezhettek is, honnan hová mennyiért visz miJ Igencsak a közlekedésről szólt ez a kirándulás, szerintem az ébren töltött idő nagy részében ültem valamin. Ha meg nem, akkor gyalogoltam.

Szóval az lett a vége, hogy a Milánó melletti Bergamo repteréről repültem Osloba és Göteborgból repültem vissza ugyanide. Gondoltam, ha már ilyen messze megyek, hogy repülhessek, akkor csak megnézem Milánót is. Erre mindössze öt órám volt, hogy elérjem utána a transzferbuszt, ami egy óra alatt kivitt Bergamo repterére. De ezalatt jól körbegyalogoltam a belvárost, bár szerintem harmadát se láttam Milánó látványosságainak és be se nagyon tudtam menni sehova. Láttam pl a Scalat, a híres operát,a böszmenagy pályaudvart, a Sforzák hatalmas várkastélyát, a szintén grandiózus milánói dómot – ide be is mentem, noha gépfegyveres katonák kipakoltatták az egész táskámat, az Árkádot, több templomot, köztük azt is, ahol Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája van kiállítva. Ezt az állagmegóvás érdekében nem látogathatják sokan, hónapokra előre be kell jelentkezni. Rengeteg a robogós Milánóban is, de annak ellenére, hogy a sztereotíp Észak-Olaszország fővárosa, cseppet se láttam rendezettebbnek, mint Pestet mondjukJ Sőt, kicsit nyomasztó volt a nagyváros sürgés-forgása. Meglepett az is, hogy látszólag ez is mennyire tele van bevándorlókkal, ugyanolyan gyakorisággal akartak eladni nekem mindenfélét feka árusok, mintha valami tengerparton lettem volna.

folyt. köv.
Képek itt: https://picasaweb.google.com/pjeszenszky/MilanoBergamo?authkey=Gv1sRgCKyCnPyx4c30tQE

Milánó Csentrále vasútállomás

Scala operaház, a híres

A dóm

Átlagos utcakép

Sforza-vár

Fedett vásárlóutca, árkád,