Miután visszavitt minket a busz Halmstadba, még várt ránk vagy ¾ óra
gyaloglás a város átellenes felén lévő szállásig. Viszont közben legalább
láttam a látványosságokat. Van erőd itt is, pirosra festve, múzeumhajó, a
folyó, aminek a neve Nissan, a főtéren bikát fojt vízbe egy szobor, itt van a
nagytemplom, és van itt is pár hangulatos utca (pálmafákkal). A belváros északi
kapuján kilépve egy parkerdőn át kell menni, ahol 3 km-s kivilágított futópálya
és szabadtéri múzeum van, kilátóhellyel. A Zsolttal együtt itt lévő magyarok
éppen gulyáspartit tartottak, sajátos hangulatban :D De a gulyás finom lett,
nem csak mi voltunk éhesek.
Halmstad főtere
Másnap bringázás volt tervben. Zsolttal és a szomszédjával, Norbival
mentünk el Tylösandra, ami elvileg Svédország egyik leghíresebb strandja, 6
km-es homokos part. De a közelében van mindenféle parttípus, nagy sziklák, kis
sziklák, kavicsok, pataktorkolatok… 34 km-t mentünk összesen, nagyrészt
terepen. Kiépített gyalogösvény visz végig a parton a várostól a strandig. Noha
a fürdés ki volt zárva, azért vicces volt. Ezeket a helyeket leírni nem nagyon
tudom, beszéljenek a képek. A homokdűnék, az azokon átvezető fapallók, a
sziklák, a Tylön sziget, az élesen változó parti növényzet, a felhagyott
bánya-szerű kikötők, ez így együtt nem csoda, hogy népszerű
turistalátványosság. Grilleztünk is :D Vettünk egy jó nagy húst, kolbászokat
meg egy mobilgrillt, amit végül egy kis szénnel a szomszéd ex-tábortűzből
sikerült felturbózni, hogy meg is süljenek rajta a dolgok. Pöpec találmány.
Vettem filmjölköt, ami a kedvenc tejtermékem valaha is, olyan mint az aludt
tej, vagy a kefir csak mégis egységes állagú. Visszafelé már betonon mentünk,
mindenesetre a tengerpart kiszívta az energiát, a maradékot meg pálinkával
oszlattuk el a szálláson.
Tylösand felé - sziklás
Tylösand maga - homokos
Másnap viszonylag korán elindultam haza, majdnem 24 órán keresztül jöttem
Zürichig. El kellett először mennem nyomtatni a buszjegyemet a buszpu.-n túl
lévő egyetemi könyvtárba, a Trade Center, Halmstad legmagasabb épülete tövébe.
Ennek ellenére nem kérték a buszon a jegyemet, csak a számát. Göteborgba
kellett elbuszoznom, innen pedig kijutnom a közelebbi City nevű reptérre. De
indulásig annyi időm még volt, hogy körülnézzek újra kicsit a városban.
Göteborgban vettem még egy jó csomó gumicukrot a kolis népemnek. Svédországban
minden sarkon van egy bolt, ahol mindenféle édességet lehet kapni, olyan
édesszájúak, hogy még a kenyér is édes. Ahol én vettem, ott is egy egész fal
tele volt ezeknek az ún. Godisoknak a dobozkáival, amiből kilóra lehet venni.
Ha száz féle nem volt, egy sem. Itt csak a folyóparton nézelődtem egy kicsit,
meg az opera mögött ettem némileg. Aztán átgyalogoltam a nyitható öböl feletti
hídon (a híd nyitható, az öböl átúszható), aztán végül hiába futottam, az orrom
előtt elment a reptérre tartó busz. De
utánamentem egy másik busszal, ahol át kellett szállni ott meg inkább nem
vártam a következőre, ki tudja mi van a reptéren, inkább leálltam stoppolni.
Egy közterület-fenntartónak tűnő mókus hamar fel is vett és az eddig látott
legkisebb nemzetközi reptéren találtam magam ortályozó olaszok és mindenféle
bevándorló között.
Göteborg
Késve is indult a gép, de a nagy tömeg ellenére mégis az ablakhoz fértem. A
göteborgi szigetvilág megcsodálása után viszont felhők voltak alattunk, úgyhogy
inkább ugrok oda, hogy leszállt a gép Bergamoban. Ott miután vagy negyed órát
álltam sorba, hogy a nagy címletű eurómat felváltsák, mert nem vette be a
jegyautomata. Végül csak elindult velem
az x-edik transzferbusz, gesztikuláló olaszokkal megrakodva. Vettem vonatjegyet
és nyakamba vettem a várost. Találtam még nyitva tartó boltot, annyival nem
olcsóbb, mint Svájc, meg hordkapacitásom se volt sok, de azért még ma is azt
eszem, amit ott vettem :D De Bergamoban a fellegvár a lényeg. Ilyet még nem
láttam. Vissza kell menni, az tuti. Akkora vár, mint a budai, 30 méteres
falakkal körbevéve mindenhol, középkori épületekkel tele, templomok, céhek,
paloták, minden van itt. Kár, hogy ilyen későn jártam ott, be is sötétedett,
meg a szusz is kifogyott a fényképezőből. Magyar turistákkal itt is
találkoztam, mint Osloban és Milánóban is. Két oldalról fogaskerekűvel is fel
lehet jutni, és kis rejtekes gyalogutak is vezetnek fel. Legkirályabb olasz
hely. És legjobb, hogy nem ilyen kikent-kifent, hanem ahol kell ott romos,
lepattant, kellemesen csalódtam.
Bergamo, fellegvár
Ezekután viszont a másik irányban csalódtam, amikor olyan vonat vitt át
Monzába, amihez foghatón csak Romániában ültem. Szóval nem mindenki előtt kell
a MÁV miatt szégyenkezni, higgyétek el. Viszont ez is emeletes volt, mint a
svájci elővárosiak. Monzában még várhattam a hazavonatra két órát, úgyhogy itt
is meglestem egy kicsit a híres belvárost. Fikarcnyit se láttam belőle ahhoz
képest, amit lehetne, pláne nappal. Van hangulatos patakja, hatalmas dómja, jó
kis sétálóutcái, nagy terei, és egy műanyag dinoszaurusza. Ide se ártana
visszajönni egyszer. Itt van amúgy az olasz Forma-1-es pálya is, de az kb azóta
nem érdekel, amióta nem underground Rubens Barrichellot kedvelni :) Végül csak eljött a vonat, ami Chiassoig
vitt, épphogy át a határon. Szerencsére nem zárták be éjjelre a vasútállomást,
úgyhogy tudtam ott várni a 3 órával később, 4:44-kor induló Zürichbe tartó
vonatra. Pont emiatt mások is vártak ott, minden váró tele volt fetrengő
emberekkel. Nem feltétlenül bizalomgerjesztőkkel. Ráadásul dumáltak,
mászkáltak, nem voltak tekintettel arra, hogy más aludna. Rendőrök is
mászkáltak fel-alá, azért ez megnyugtató volt. Kivéve, amikor egy embert
bilincsben vittek el. Szerencsére 4 órakor már felülhettem az addig is ott
veszteglő vonatra, de összességében 2 óránál többet biztos nem aludtam rajta
Zürichig. A vége felé meg már meg is telt oda igyekvő ingázókkal, akiknek
szerencsére nem nyáladztam rá a vállára álmomban. Hiába voltak szépek a hegyek,
nem akartam nyitva tartani rájuk a szememet. Zürichbe megjővén eljöttem még a
koliba, és gyors zuhany után irány az egyetem, ahol egész nap kornyadoztam és
iszonyat kontraproduktív voltam.
Ma pedig a Kreuzplatz mögött égett egy autó, láttam a trolibuszról.
Vége. Majd írok itteni dolgokról is mostmár, na.
Képek: https://picasaweb.google.com/pjeszenszky/HalmstadTylosandGoteborg?authkey=Gv1sRgCMHS4quC9qi19AE
BErgamoról meg itt: https://picasaweb.google.com/pjeszenszky/MilanoBergamo?authkey=Gv1sRgCKyCnPyx4c30tQE
Bányából tengeröblöt
Kronhuset, fegyvertár, Göteborg
Bergamoi fellegvár távolról
Fellegvár főtere
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése