1.
Milánón
keresztül Bergamoba menés, ahonnan este repülés. Először lekéstem Milánóban a
csatlakozást, Svájcon belüli vonatkésés (!) miatt. úgyhogy egy kört ott is mentem,
de a nagy zsákkal ez nem annyira kényelmes. Bergamoban gondoltam, huhú megnézem
végre rendesen a várost nappal is. Persze a tourinfo nem volt nyitva, de
kiderült, hogy a reptérre vivő buszhoz nem kell visszamennem a vasútállomásra,
sőt még a fellegvár lejáratához se, mert a fellegvári végállomásról egyenesen
menő busz van a reptérre :) Nolámcsak, tudnak valamit az olaszok is
szervezni, bár valószínűleg inkább a reptérről a hotelbe tartó turisták miatt
van ez így, nem a hozzám hasonló transzferutasok miatt. A fellegvárat
mindenesetre most is csak másfél órám volt megnézni, ráadásul térkép nélkül,
úgyhogy sokszor csak reméltem, hogy merre is megyek a kacifántos utcákon.
Feltűnően kevés turista volt, lehet, hogy mert a legnagyobb melegben mentem
fel? :D Mindenesetre nappal is szép város, de ha megtartják jó szokásukat és
sokáig adnak még olcsón repjegyet, akkor lesz meg Budán kutyavásár.
 |
| Nem nosztalgiajárat |
 |
| Milánó Centrale |
Bergamo
A repülőről sok szépet láttam az Alpok felett, de a továbbiakban felhők
felett repültünk, még aludni is próbáltam. Kezdtem megszokni a repülést, sajnos
túl sokat is repültem a zöld lelkiismeretemhez képest mostanában.
Lappeenrantában leszállva az eddig tapasztalt legkisebb reptéren találtam
magam, szerintem ezen kívül nem is nagyon mennek oda külföldi járatok, ez is
inkább az orosz turistákra volt specializálva, akik megtapsolták a landolást,
majd hazamentek a repterek melletti magánparkolókba letett SUV-jaikkal.
Lappeenrantában van az ország második legnagyobb külföldi turistaszáma a
ruszkik miatt, akik ide jönnek át puccos cuccokat venni, persze csak a
gazdagok. Konkrétan közelebb van Szentpétervárhoz, mint Helsinkihez.
Én magam gyalog indultam a reptér másik oldalán, a tóparton lévő kempingbe (a Saimaa amúgy összefüggően az egyik legnagyobb finn tó), ahova végül egy ausztrál utazóval együtt érkeztem, aki konkrétan kevesebbet fizetett a hostelszobáért, mint én a sátorhelyért, de legalább tudott eszperantóul, olyan embert meg még nem láttam. Később viszont már nem találkoztunk, pedig erről azért kikérdeztem volna. Egy egykori síugrósánc mellett vertem fel a sátrat, amit Németországban vettem akciósan. Ám sajnos kiderült, hogy max. barátnősen kétszemélyes ez a sátor. Ötször aludtam az egész túra alatt a sátorban, ötször esett éjjel az eső :D Este még a síugrósánc tetejéről láttam véletlenül egy tűzijátékot.
 |
| A síugrósáncról |
 |
| Finn táj |
A nagy utazásban sok dolog nem történt, a vonaton
trécselő boszniai szerb, ukrán és spanyol-néger modellányoktól nem tudtam
aludni, úgyhogy tanultam a 6 oldalnyi finn szót és kifejezést, amit nyomtattam
az útra. A milánói pályaudvar még mindig a legnagyobb, ahol voltam, de kívülről
az egyik legszebb is, Bergamoban több négert láttam, mint fehér embert.
Lappeenrantában leszállva pedig nagyon boldognak éreztem magam, hogy végre
Finnországban vagyok, szerintem vigyorogva gyalogoltam körbe a repteret (lentoasema) :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése