5. Turku + Rovaniemi

Persze az éjjel Tamperében is esett az eső. És reggel is. Nem hittem el, de végül úgy kellett szétszednem a sátrat, hogy a belsejét leakasztgattam a külső rétegről, és belülről raktam el a sátrat, miközben a cuccaimat a közeli WC-konyha komplexumban tároltam el, ahol előző este még melegszendvicset sütöttem magamnak a mikróban a szájtátó orosz gyerekek közepette. Tehát reggel indulás előtt gyakorlatilag a teljes felszerelésemet újracsomagoltam ennek a háznak a verandáján, szép szavakkal illetve magamban az időjárást. Előző nap a becsekkolásnál kicsit megijedtem, amikor nem akart működni a kártyaterminál a fizetésnél, és türelemre kértek, miközben a kártyám benne volt a leolvasóban és a recepciósok még matattak a számítógéppel. De gondoltam csak nem lehúzni akarnak. Mondjuk az is érdekes, hogy ha esik az eső, nem működik a kártyaolvasó :D

No, szóval visszabuszoztam Tampere belsejébe és onnan visszagyalogoltam a vasútállomásra a szakadó esőben. A korábbi napokban több tourinfós embert meginterjúvoltam, hogy melyiket tartják szebbnek a két régi főváros közül, hova érdemesebb mennem, Turkuba, vagy Vaasába. Érdekes módon ezek az emberek nem nagyon jártak még ott, de aki ismerte mindkettőt, annak a tanácsa alapján inkább Turku felé vettem az irányt. A terv az volt, hogy nappal megnézem a várost, az éjszakai vonattal meg továbbállok Lappföld felé, Rovaniemibe. A vonaton azonban eldöntöttem, hogyha Turkuban is így esik az eső, akkor inkább megyek egyenesen oda, nincs sok kedvem kettéázni megint. A kalauztól megtudtam, hogy az éjszakai vonat a hálóhely miatt feláras lenne, ez és a szűnni nem akaró eső arra ösztökéltek, hogy inkább egyből Rovaniemi felé vegyem az irányt a következő vonattal. No de addig még volt másfél órám, nem fogok a vasútállomáson rostokolni, addig megnézem, amit lehet és eszek valami meleg kaját.

Egy híresebb épület - a fedett piac

Turkui katedrális

Megkerestem a tourinformot és mint kiderült, már ezzel bejártam a város látnivalóinak felét, szóval igen, kiderült, hogy a maradék idő pont elég arra, hogy egy kört menve a fő nevezetességeket meglássam és vegyek két szendvicset a Hesburger nevű finn gyorsétteremláncban akciósan. A város a svéd kisebbség egyik fő központja, Åbo (ejtsd: óbu) néven fut és a lutheránus egyház anyatemploma a katedrális – tehát innen indult a protestantizmus a vidéken. Lehet olyan pólót kapni, hogy Åboriginal. Szóval a város annyira nem nagy szám, de legalább példás példája annak, hogyan lehet a kisebbséget tiszteletben tartani az országban, mert noha csak 5,2% svéd anyanyelvű lakik a városban, az utcanevek mind kétnyelvűek, van svéd színház, minden feliratozva van svédül is, még svéd beszédet is hallottam az utcán. Bár joensuui ismerősök mondták, hogy azért nem olyan népszerű svédnek lenni az országban, főleg, mert mindenkinek meg kell tanulnia a suliban svédül, akár ha 1000 km-re lakik is a svédlakta területektől. Szóval a lényeg, hogy a katedrális szép, az időjárásról meg nem beszélünk.

Könnyed 10 órás vonatozás következett Rovaniemibe. Izgatottan vártam, hogy lesz-e más a táj útközben illetve, hogy látni fogom-e a tengert, merthogy térkép alapján elég közel ment sok helyen a vasút a Botteni-öbölhöz. Nem és nem. Az észak felé drasztikusan eső népsűrűségből gondoltam, hogy Oulu lesz majd az utolsó bástya, ahol még ember lakik, onnantól pedig turistákat látok majd csak. Ehhez képest még a Lappföld határát a tengernél jelentő Kemiben is víg néger bevándorlókat láttam a vonatról. A tájban is csak annyi változás történt, hogy a megszokott Tó-erdő-erdő-erdő-tó-liget-erdő-ház-tó-erdő-erdő-erdő-szántó-erdő-legelő-erdő-erdő-erdő sorozatban a tó, a szántó és a legelő is mind erdővé változott. Általában azért nem szeretek közlekedési eszközökön aludni, hogy ne maradjak le a táj szépségeiről, azonban itt ez nem fenyegetett, kicsit aludtam is a száradó cuccaim közepette.

esik

Sok helyen van hasonló méretű fahalom elszállításra várva

Már Oulunál közeledett a Nap az ég aljához

Azt hittem, ez a világ vége

Végül 11 óra után megérkeztünk. Azt gondoltam volna, hogy Rovaniemi a világ vége, egy faházas üdülőváros, egy lappföldi Tátrafüred. I’ve never been so wrong. Kiderült, hogy Veszprém méretű és a vonzáskörzete egész Lappföldre kiterjed, pezsgő kulturális élet és korántsem annyi turista jellemzi (mondjuk itt ilyenkor már véget ér a szezon, aug. 15.-én még a szállástarifák is fordulnak, ez már akkor ősz volt).  A térképeket nézve már előre elterveztem, hogy vadkempingezni fogok  a „belváros”-hoz képesti másik oldalán a folyónak, az Ounusvaara dombján, zöldben, a civilizációtól mégse távol, hogy ne vigyen el a rozsomák. Útközben azért kicsit meglestem a várost, összegyűjtöttem a menetrendi infokat a másnapi Mikulás-látogatáshoz, természetbe kimenéshez (Murmanszkba és a Nordkappra is van innen menetrendszerinti busz…). Éjjel nagyon hangulatosak a sétálóutcák, a bárokból rockzene szűrődik ki, emberek még isznak az utcai kiülőkben és korántsincs olyan hideg, mint amire számítottam volna, azt hittem Lappföld = cidri. Mondjuk az is kiderült, hogy ez nem a klasszikus Lappföld és hogy a lappok (kb. 9000 él egész Finnországban) nagyon nem itt laknak. Mentségemre szóljon, hogy 5 nap alatt szerveztem meg az egész utat, ilyen részleteket nem tanulmányoztam:)

Sétálóutca Rovaniemiben

Lapp jelképek a Lordi térre vetítve

A Favágók Lámpásának hídja (Jätkänkynttilä) a Kemijoki felett

A főteret elnevezték Lordi térnek, az innen származó 2006-os eurovíziós dalfesztivált megnyerő szörnyjelmezes heavy metál bandáról. Próbáltam a másnapi túrára való térkép feltételezhető lelőhelyeinek nyitvatartását feltérképezni, aztán a Favágó Lámpásának hídján átmentem a Duna szélességű Kemijokin a fenyegetően sötét Ounusvaara dombja felé. Ekkor még derengett az ég alja – hiába, nagyon északra voltam, rövidebbek az éjszakák nyáron. Szerencsére hamar kiderült, hogy éjjel is meg fogom találni az ösvényt a fényvisszaverős jelzőcölöpök miatt – mennyire jó már :), így nem tévedtem el csak a fejlámpámmal. Viszont az is kiderült, hogy sátrazni aligha fogok a mindent beterítő aljnövényzet ágas-bogassága miatt. Ugyanis mindenhol áfonya nőtt kíméletlenül :D Noha csak silány térképvázlat volt a dombról megtaláltam a kilátót és a hozzá kapcsolódó pihenőhelyet, ahol sátrohely nem lévén hálózsákban bivakoltam át az éjszakát a fedett pihenőben. Hozzá kell tenni, hogy ekkor már kb. 2 óra volt, és 5 órakor felkeltett a hajnalhasadás, úgyhogy sokat nem aludtam, főleg, hogy így egyedül ismeretlen erdőben, sátor nélkül még sose éjszakáztam, nem mondom, hogy egyszerű volt magamat rávenni az alvásra. De semmilyen állat, semmi mozgás nem ébresztett fel, nem találkoztam semmi veszéllyel :P

Kilátó az Ounusvaarán

éjszakai szállásom (a háttérben fáskamra, hogy mindig legyen száraz fád, ha itt akarsz tábortüzezni)

Fényvisszaverő útjelző, áfonyatenger