A
kempingnél megérdeklődtem, mennyi idő alatt érek ki a nyugati kikötőbe, ahonnan
a bazikompok indulnak Tallinn felé, így pitymallatkor már el is kellett oda
indulnom, szerencsére a fényképezőgépemet feltöltötték nekem a recepción.
Kipróbáltam odaúton a villamost és időben megvettem a jegyemet oda-vissza, volt
akció rá az interrail miatt.
Hosszú függőfolyosókon kell végigmenetelni a kompraszálláshoz, amin attól
függ az ajtó helyzete, hogy milyen komp parkol melléje. Hát ez egy 9 emeletes
komp volt. Mondanom sem kell, hogy közel se voltam még ekkora hajón, muszáj
volt felfedezni, eközben mások, akik nem először ültek hasonlón befoglalták a
hajó nem bárokban található ülőhelyeit, így nekem a hátsó fedélzeten jutott
hely, amit nem bánok, mert úgyis bámészkodni terveztem az út alatt.
Lassan elmaradt mögöttünk Helsinki skyline-ja (ezt hogy lehet magyarosan
kifejezni? még a netes szótár is égvonalat ír, ami nagyon nem tetszik), vagyis
sziluettje, lassan megszüntek a kisebb szigetek is, feladták a követő sirályok
és a nyílt tengerre értünk. Nem hittem volna, de volt olyan pont, ahonnan még
nem láttuk az észt partot, de már nem a finn partot sem. De most nézem, hogy 80
km-nyi tengert kellett átszelni, így már érthető, én úgy 40-nek gondoltam a
távot. Még a hátsó fedélzeten is metsző szél fújt, megértettem, miért mondta
nevetve az egyik alkalmazott, akit kérdeztem az elülső fedélzetről, hogy nem
akarják, hogy lefújja az embereket a szél. Kérdés, hogy hol vannak a
szélerőművek…
Aztán csak feltűnt Tallinn is, a soktornyú. A hajóról lelépve az első
felirat, amit megláttam: A legközelebbi kocsma 50 m-re. Nem titkoltan a finnek
alkoholturizmusa a kompjáratok profitjának a záloga, a kikötő 300 méteres
körzetében az alkoholon kívül minden más mellékes. Láttam egy
Cadillac-SUV-limuzint, rózsaszínt… Ideje volt azonban célba venni a belvárost,
amiért jöttem. Tulajdonképpen, mint város, ez tetszett nekem a legjobban az
egész út alatt. Nagy falak által közrevett középkori város, sok eredeti, vagy
arra hajazó épülettel, elég egységesen. Nagy magastornyú templomok, városháza,
néhol szűk kis utcák, sok helyen bejárható városfalak. Azonban mindenhol
szuvenírárusok és éttermek, nagyon erőteljesen a turistára koncentrálva. Vannak
is, mint az oroszok. Köztük rengeteg oroszok. Az összes szuvenírárusnál
tulajdonképpen ahol alkalmazottak beszélgetését hallottam, azok oroszul
beszéltek. Nem is csoda, hiszen a város lakosságának 46,7 %-a orosz anyanyelvű
és a turistákkal nyilván oroszul is szót kell érteni. A rendszerváltáskor pedig
egész Észtországban csak 60% volt az észtek aránya, a többi más szovjet volt.
Viszont ahogy kiléptem a belvárosból, posztszovjet kép fogadott a vasútállomás
környékén, amihez képest ami a belvárosban folyt, csak díszletnek tűnt. A
harmadik kép a városról a felhőkarcolók erőltetése. Mondták is nekem később,
hogy Tallinnban a belvárosba, meg a felhőkarcolókba nyomják a pénzt, a többi,
nem külföldieknek mutogatandó dolog másodrangú.
Beszéljenek inkább a képek.
 |
| Tengeri kapu a Paks Margareta nevű toronnyal |
 |
| Kilátás a Szt. Olaf-templom tornyából |
 |
| Városfal részlete a toronyból nézve |
 |
| Az egyik fő belvárosi utca |
 |
| A zöldebbikkel jöttem |
 |
| Városháza |
 |
| Rüütli utca |
 |
| Raekoja plats, a városháza tere |
 |
| Egy templom nem a belvárosban |
 |
| Észt Nemzeti Könyvtár (vagy valami ilyesmi) belseje. Mint egy erőd, nagyon impresszív. Bejöttem netezni apró-cseprő ügyek miatt, ha másért nem, ezért megérte. |
Az egész napi mászkálás után fáradtan dőltem ki a kompon. Nem volt neki
hátsó fedélzete, hanem üvegpalota volt odaépítve, színpaddal, meg minden.
Szerencsére nem volt műsor, csak észt zene szólt, amitől annyira nem tudtam
aludni…
Tallinni érdekességek:
-
az
Olaf-templomban annyi az oszlop, hogy a jelenlévők fele nem látja a papot a
helyén, ezért nekik TV-ken közvetítik az eseményeket. Nagy fekete, Videoton-szerű
nagyképcsöves TV-n.
-
tornyából
a városfal bástyái színesceruzának tűnnek
-
oroszok
előszeretettel fotózkodtak az orosz nagykövetség belvárosi épületére rakott
zászlóval
-
a
taxi észtül Takso
-
fogalmam
sem volt, hogyan kell észtül megköszönni a dolgokat v egyáltalán köszönni,
ezért amíg a könyvtárban a netes ügyeimet intéztem, kiírtam észtül is pár
hasznos kifejezést
-
találkoztam
egy magyar házaspárral bevásárláskor, akik nagy hanggal mutogatták a húspultos
lánynak, hogy igen ők két olyan virslit szeretnének. Magyarul J Egyébként ugyanitt magyar felvágottakat
is találtam és szovjet típusú fincsi túrórudi-szerűségeket
-
a
szabad észtül vabad
-
több helyen magyar fociszurkolók nyomaival
találkoztam, mint UTÉ-s matrica, Diósgyőr-falfirka
-
a vasútállomáson (vö. Déli pu. kicsiben) ruszki
csebureket és pirogokat ettem összesen, 2,7 € értékben, még a kompon is ezt
ettem J
Láttam egy Ikarust, lengyel volt és a Nordkapp
felé igyekezett a táblája szerint :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése