Egy hobbit kalandjai Közép-Európában: Északon I.

Hosszabb bejegyzés következik.

Elszántam magam arra, hogy most már beszámolok a dolgokról, amint történnek, hátha érdeklődésre tartanak számot.

Most viszont sikerült hosszabb időre eltávolodnom a lakóhelyemtől, nem csak egy-két napra mentem valahová. Meglátogattam ugyanis egy barátomat, akit a hadsereg elszólított Svédországba. Csütörtöktől hétfőig voltam távol, ezalatt 5 országot érintettem, megjártam 9 várost és mindenféle közlekedési eszközt is. Próbálom azért fogyasztható rövidségűre fogni magamat.

A költségminimalizálás jegyében folyt az egész ügy, nettó 24 órát töltöttem a megfelelő repülőtér-kombinációk összeválogatásával. Ugyanis Zürichben ritka a fapados, mint a fehér Gandalf. Elérhető közelségben van viszont vagy 10 reptér, amit végig kell csekkolni csak az indulási oldalon. Érkezési oldalon pedig figyelembe kellett venni, hogy kirándulni is akarhattunk volna Skandináviában mielőtt meglátogatom Zsoltot Halmstadban, ezért Koppenhágától Stockholmon át Osloig itt is mindent be kellett vizsgálni, ráadásul a dátum is képlékeny volt. Aki már keresett valaha olcsó repjegyet, az átérzi a helyzetet. Viszont rátaláltam a skyscanner.hu-ra, ami mindennél hatékonyobban vet össze mindent mindennel J Úgyhogy ezúton is ajánlom. Ezután már csak a transzferköltségeket kellet kiszámolnom mindenhová és mindenhonnan. De legalább a jövőre nézve lett egy táblázatom, úgyhogy akár kérdezhettek is, honnan hová mennyiért visz miJ Igencsak a közlekedésről szólt ez a kirándulás, szerintem az ébren töltött idő nagy részében ültem valamin. Ha meg nem, akkor gyalogoltam.

Szóval az lett a vége, hogy a Milánó melletti Bergamo repteréről repültem Osloba és Göteborgból repültem vissza ugyanide. Gondoltam, ha már ilyen messze megyek, hogy repülhessek, akkor csak megnézem Milánót is. Erre mindössze öt órám volt, hogy elérjem utána a transzferbuszt, ami egy óra alatt kivitt Bergamo repterére. De ezalatt jól körbegyalogoltam a belvárost, bár szerintem harmadát se láttam Milánó látványosságainak és be se nagyon tudtam menni sehova. Láttam pl a Scalat, a híres operát,a böszmenagy pályaudvart, a Sforzák hatalmas várkastélyát, a szintén grandiózus milánói dómot – ide be is mentem, noha gépfegyveres katonák kipakoltatták az egész táskámat, az Árkádot, több templomot, köztük azt is, ahol Leonardo da Vinci Utolsó vacsorája van kiállítva. Ezt az állagmegóvás érdekében nem látogathatják sokan, hónapokra előre be kell jelentkezni. Rengeteg a robogós Milánóban is, de annak ellenére, hogy a sztereotíp Észak-Olaszország fővárosa, cseppet se láttam rendezettebbnek, mint Pestet mondjukJ Sőt, kicsit nyomasztó volt a nagyváros sürgés-forgása. Meglepett az is, hogy látszólag ez is mennyire tele van bevándorlókkal, ugyanolyan gyakorisággal akartak eladni nekem mindenfélét feka árusok, mintha valami tengerparton lettem volna.

folyt. köv.
Képek itt: https://picasaweb.google.com/pjeszenszky/MilanoBergamo?authkey=Gv1sRgCKyCnPyx4c30tQE